A központi idegrendszer részei
A központi idegrendszer az agyból és gerincvelőből áll. Az agyvelő a koponyaüregben helyezkedik el, majdnem teljesen kitöltve azt. Tömege körülbelül 1300-1350 gramm. A gerincvelőhöz a tarkócsont öreglyukán keresztül kapcsolódik. A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el, a csigolyaívek által határolt területen. A gerincvelő nem tölti ki teljesen a gerinccsatornát, az első ágyéki csigolya alatt csak idegrostokat találunk, melyek lófarokszerűen futnak szét.
A központi idegrendszer feladatai
A központi idegrendszer legfontosabb feladata a külvilágból és a szervezetből érkező információk észlelése, feldolgozása és a megfelelő válaszreakciók kiváltása, szabályozása. Ezek elsősorban a sima-, és harántcsíkolt izmokon illetve a hormonrendszeren keresztül érvényesülnek. Végső soron a központi idegrendszer felelős a szervezet belső egyensúlyi állapotának (un. homeosztázisának) fenntartásáért, valamint a külvilághoz való alkalmazkodásért.
Az agy részei
Az agy a viszonylag kisméretű agytörzsből, a köztiagyból, a kisagyból és a nagyagy-féltekékből áll. Az agytörzs és a köztiagy köti össze a gerincvelőt, a hátsó koponyaűrben elhelyezkedő kisagyat és a nagyagyféltekéket. Az agytörzs részei az agyat a gerincvelővel összekötő nyúltagy, a híd és középagy. A köztiagy legfontosabb része a látótelep. A kisagy a nagyagyhoz hasonlóan két féltekéből áll. A két nagyagy-féltekét a kérgestest kapcsolja össze.
A gerincvelő részei
A gerincvelő jellemzője a szelvényezettség. Mindegyik gerincvelői szelvényből egy pár gerincvelői ideg lép ki. Nyaki szakasznak nevezzük a felső nyolc szelvényt, melyeknek idegei a nyakcsigolyák között lépnek ki. Ez alatt következik a háti szakasz tizenkét pár ideggel, majd az ágyéki szakasz öt pár ideggel. A keresztcsonti szakasz szintén öt, a farki szakasz pedig egy szelvényből áll.
A központi idegrendszer szerkezete
A központi idegrendszer szürke és fehér állományból áll. Az előbbit főleg idegsejtek, az utóbbit túlnyomó többségben idegrostok alkotják. A gerincvelőben a szürkeállomány a központi részen helyezkedik el, melyet fehérállomány határol. A nagyagy szürkeállományát agykéregnek nevezzük, amely körülöleli a belül található fehérállományt. Az agykérget tekervények és barázdák tagolják.
A központi idegrendszer burkai
Az agyvelőt (és a gerincvelőt) háromrétegű agyhártya burkolja be. Ezek közül a legkülső a kemény agyhártya, mely szorosan kapcsolódik a koponya csontos belső felszínéhez. A lágy agyhártya maga is két részből áll, külső, a kemény agyhártyához lazán kapcsolódó része a pókhálóhártya, a legbelső pedig az agykéreggel összenőtt belső lágy agyhártya.
| 
|
A központi idegrendszer anyagcseréje
Az agyvelő és a koponyacsont között, és az agy belső üregeiben agyfolyadék helyezkedik el. Az agyfolyadék védelmi funkciót lát el: mivel az agy gyakorlatilag benne lebeg, ezért legtöbb agyat érő mechanikai hatást kiküszöböli, ezáltal az igen sérülékeny agy nem ütközik a koponyacsontnak, valamint minden helyi nyomásfokozódás egyenletesen terül szét a folyadékban, ezáltal minimalizálja az agyszövetet érő deformáló hatást. Az agyfolyadék legnagyobb része az oldalkamrákban termelődik. Innen a harmadik, majd a negyedik agykamrán keresztül kijut az agyvelő hátsó külső – pókhálóhártya alatti részére. Ezután lefelé áramlik a gerincvelő hátsó oldalán, majd azt megkerülve ismét feljut a koponyaűrbe, a nagyagy külső-elülső részére. Az agyfolyadék döntő részét a pókhálóhártya szívja fel.
A központi idegrendszer keringése
Az agyat a jobb- és baloldali fejverőér belső ágai és két, a nyakcsigolyák üregein hátul felfutó verőér (artéria) látja el. Ezen erek a koponyán belül összefutnak, és együtt alkotják az agyalapi verőérkört. Innen erednek a nagyagyat, a kisagyat és az agytörzset ellátó fő verőerek. Az elhasznált vért az agy visszerei (vénái) szállítják el. Az agy vénás rendszere egyrészt önálló – saját fallal rendelkező – vénákból áll, ilyenek helyezkednek el például az agy belsejében, másrészt úgynevezett vénás öblökből (szinuszokból) áll. A szinuszoknak nincs önálló faluk, a kemény agyhártya lemezei között futnak a koponyacsontok belső oldalán. A gerincvelő verőerei az agyalapi verőérkör hátsó részéből erednek, innen futnak lefelé a gerincvelő elülső és oldalsó részein. A vénás vért egy elülső és egy hátulsó vénás fonat vezeti el, innen az elhasznált vér a csigolyák közti nyílásokon távozik.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
