Magatartásunkban – az állatokétól eltérően – viszonylag kevés a veleszületett, öröklött elem. Ez azt jelenti, hogy az embert elsősorban élete során szerzett, vagyis tanult viselkedésformák jellemzik. A tanulásnak, a tapasztalatok megszerzésének sokféle módja létezik. Ezek egy része nemcsak az emberre jellemző, hanem az állatokra is. Az állatok, idegrendszerük fejlettségétől függően, csak olyan viselkedésformákat képesek elsajátítani, amelyek saját élményeiken alapulnak. Ezzel szemben az ember ismereteinek túlnyomó része nem közvetlen tapasztaláson alapul, hanem a családtagoktól, tanároktól, könyvekből, újságokból, televízióból stb. származik. A tapasztalatok átadása pedig a beszélt vagy az írott nyelv közvetítésével történik. A nyelv az emberiség evolúciós sikerének a kulcsa, hiszen lehetővé tette és teszi az egymás közötti érintkezést, a munkamegosztást, a szüntelenül gyarapodó tudás átadását a következő nemzedékeknek. Így az egyes generációknak nem kell mindent tapasztalás útján elsajátítaniuk, az évszázadok során felhalmozott tudást a nyelv közvetítésével megszerezhetik. Az emberi magatartás kialakításában tehát kiemelkedő szerepe van a nevelésnek, az oktatásnak.
Megszokás
A megszokás a tanulás legegyszerűbb formája. Idegrendszerünk ingerszűrőként működik, így egy idő után már nem válaszolunk a környezetünkből származó, közömbös ingerekre, ami jelentős energiamegtakarítást jelent. A gépteremben dolgozó munkások például megszokják, és ezért szinte már nem is vesznek tudomást a gépek zakatolásáról. A vasút mellett lakók nem figyelnek fel az elhaladó vonatok – egyébként fülsiketítő – hangjára.
Tanulás ingertársítással
Az ingertársítással történő tanulásnak két alapvető típusa a feltételes reflex és az operáns tanulás.
A feltételes reflexet, mint tanulási formát, kutyákkal végzett kísérleteken igazolták. Kimutatták, hogy amikor az állatoknak enni adnak, fokozódik a nyáltermelésük. Ez az idegrendszeri folyamatfeltétlen reflex, hiszen a táplálék ingerére a válaszreakció mindenképpen bekövetkezik.
Az öröklött magatartást, ebben az esetben a feltétlen reflexet kiváltó ingert kulcsingernek nevezzük.
A kísérlet következő szakaszában a kutyák csengőszót hallottak, és rögtön utána enni kaptak. Néhány ismétlés után az állatok nyáltermelése már a csengőszó felhangzásakor fokozódott. A két inger – a táplálék és a csengőszó – összekapcsolódott egymással, az állatok megtanulták, hogy a csengetés a táplálékot jelzi. A nyáltermelés fokozódása a táplálkozás szempontjából közömbös hangingerre, az úgynevezett társingerre következett be.
A feltételes
Feltételes reflex kialakítása
reflex ingertársításon alapuló tanulási forma. Ha a társingert egyidejűleg alkalmazzuk a feltétlen reflexet kiváltó kulcsingerrel, akkor megfelelő számú ismétlés után a társingerre is bekövetkezik a válaszreakció.
Azt, hogy a feltételes reflex tanult magatartás, könnyű igazolni. Ha több alkalommal nem adunk enni az állatoknak a csengőszó elhangzása után, akkor nyáltermelésük többé már nem fokozódik, bekövetkezik a felejtés. Vagyis a feltételes reflexet kiváltó társinger rendszeres megerősítést igényel.
A feltételes reflex az ember tanulási folyamataiban is fontos. A kisgyermek például hamar megtanulja, hogy ne érjen hozzá a tűzhelyhez, sőt messziről elkerülje azt. A tűzhely látványa ugyanis társingerként szerepelt akkor, amikor egyszer már megégette a kezét. Ha társaságban kedvenc ételeinkről beszélgetünk, és éhesek vagyunk, szánkban összefut a nyál. A társinger itt az ételek puszta említése, ami felidézi bennünk emlékeinket.
Ingertársításon alapul az operáns tanulás is. Amikor szeretnénk megtanítani kutyánkat valamilyen feladat végrehajtására, például arra, hogy vezényszóra lefeküdjön és a helyén maradjon, jutalomfalatot adunk neki. De próbálkozásai közül csak azokat jutalmazzuk, amelyeket megfelelőnek tartunk. Kutyánk hamarosan megtanulja, melyik a helyes cselekvéssor a jutalom megszerzéséhez. A társinger, azaz a jutalomfalat ebben az esetben a tevékenység megerősítését szolgálja, vagyis az állat azért végzi el a tevékenységet, hogy hozzájusson a táplálékhoz. Az operáns tanulás az embernél is gyakori. A legtöbb csecsemő szereti, ha felveszik, és ringatják. Az is tény, hogy az édesanyák általában ölbe veszik síró gyermeküket. Egy idő után a kisbabák megtanulják, mit kell tenniük céljuk eléréséhez, ezért gyakran sírva fakadnak, amikor meglátják édesanyjukat. Hasonló tanulási folyamat az is, amikor egy kulcscsomó birtokában megpróbálunk egy ajtót kinyitni. Eleinte próbálgatjuk, melyik kulcs illik a zárba. Ezért nevezik ezt a tanulást próba-szerencse tanulásnak is. Néhány próbálkozás után megjegyezzük, hogy melyik a jó kulcs, és már csak azt használjuk.
Belátásos tanulás
A belátásos tanulás összetett, bonyolult tanulási forma. Lényege, hogy az élőlény korábbi tapasztalatait, tudását felhasználva képes új helyzeteket, számára ismeretlen feladatokat megoldani. Az állatok közül elsősorban a majmokra, közöttük is az emberszabású majmokra jellemző. Az állatkertben élő csimpánzok ketrecében általában sokféle, játékra alkalmas tárgy, például dobozok, botok, hinta található. Ha a ketrec mennyezetének közepére a gondozók felfüggesztenek egy füzér banánt, a csimpánzok hamarosan rájönnek, hogyan szerezhetik meg azt a környezetükben található tárgyak segítségével.
Az ember legjellemzőbb tanulási formája a belátásos tanulás.
| 
|
