Az immunrendszer egészsége

Az allergia azt jelenti, hogy az immunrendszer valamilyen ártalmatlan antigénre túlérzékeny és ellene kóros, betegségre vezető immunreakciót hoz létre. Szinte bármilyen anyag kiválthat allergiát, de leggyakrabban a virágpor, az állatok szőre vagy tolla, a házipor, az ételek egyes anyagai, a méhek és darazsak mérge, valamint egyes gyógyszerek okozhatnak túlérzékenységet. A tünetek attól függnek, hogy milyen az allergiát kiváltó anyag és hol találkozik az immunrendszerrel.

A légzőszervrendszer tárgyalásánál szóltunk már a szénanátháról és az asztmáról. Egyes allergiás betegségekben a bőrön kiütések jelennek meg (gyógyszer-, ételallergia), máskor a belső szervek, például a gége nyálkahártyája vagy a bőr erősen megduzzadhat (méhcsípés, gyógyszerérzékenység).

Az AIDS betegséget (teljes immunhiányos állapotot) okozó vírus elsősorban az ondó és a hüvelyváladék, valamint a vér útján terjed. A fertőzés után egyes nyiroksejtekbe beépülve a vírus általában évekig rejtve marad, nem okoz tüneteket. Amikor aztán aktiválódik, fokozatosan elpusztítja a nyiroksejtek egyik típusát, amelyik az egész immunrendszer működését irányítja. Ennek következtében az immunrendszer működése egyre gyengül, végül már olyan mikroorganizmusok ellen sem képes megvédeni a szervezetet, amelyek az egészséges immunitású embereknél soha nem okoznak betegséget.

Védőoltások

Közismert tény, hogy az immunitás mesterségesen, védőoltással is kialakítható. Passzív immunizáláskor kész ellenanyagot adnak be, amelynek a hatása azonnal megjelenik. Akkor szoktak ilyen oltást adni, amikor az idegen anyag már bejutott a szervezetbe, és az immunrendszer várhatóan nem képes azt legyőzni. A passzív immunizálás hatása nem tart soká, csak pár napig, hiszen ilyenkor memóriasejtek nem képződnek.

Passzív immunizálásra kerülhet sor például a tetanuszfertőzés gyanúja esetén. Ha a testen valamilyen szennyezett tárgy mély sérülést okoz, akkor lehetséges, hogy ezáltal tetanuszt okozó baktérium jutott a szervezetbe. Ilyenkor az orvos a tetanusz elleni antitestet (ellenanyagot) adhat be injekcióban, amelynek hatása 10-14 napig tart. Mindez különösen idősebbeknél fontos, akik gyermekkorukban még nem részesültek tetanusz elleni aktív védőoltásban.

Passzív immunizálás az is, amikor a kígyómarás után ellenanyagot adnak a sérült embernek.

Az aktív immunizálásnál legyengített vagy elölt kórokozót juttatnak be a szervezetbe. Betegség ekkor nem alakul ki, de az immunreakció lezajlik – általában észrevétlenül –, és néhány hét alatt létrejön az évekre vagy évtizedekre szóló védettség. Az aktív immunizálás ugyanis ellenanyag-termeléssel és memóriasejtek képződésével jár.

A veszettség és néhány más betegség ellen csak akkor oltanak be valakit, ha valószínűsíthető, hogy megfertőződött. Vannak mindenki számára kötelező, életkorhoz kötött védőoltások is. Ilyen például a tuberkulózis (más néven TBC) elleni BCG-oltás, a diftéria–szamárköhögés–tetanusz elleni Di-Per-Te oltás, a gyermekbénulás elleni Sabin-cseppek és a kanyaró elleni védőoltás. Vannak a megbetegedési veszély elhárítása céljából adható, nem kötelező védőoltások, pl. az influenza, a mumpsz vagy a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás elkerülésére. Bizonyos fertőző betegségek, amelyek nálunk nem fordulnak elő, egyes országokban gyakoriak. Az ilyen területekre utazók pl. kolera, sárgaláz vagy tífusz ellen kapnak védőoltást.

A kórokozók elleni védekezés

A szervezetbelső környezetének állandóságát az idegen anyagok és sejtek is veszélyeztetik. Ilyenek a kórokozók és az általuk termelt méreganyagok, de védekező rendszerünk többnyire idegennek ismeri fel a szervezetben képződő kóros sejttípusokat, például a daganatképző sejteket is. A szervezet védekező reakcióját kiváltó anyagokat összefoglaló néven antigéneknek nevezzük.

Testünk védekező rendszere, az immunrendszer a magzati élet során „tanulja meg”, hogy melyek a szervezet saját anyagai és melyek az idegen anyagok, az antigének.

Az immunrendszer működése

Az immunrendszert alkotó sejtek a szervezetben szinte mindenütt megtalálhatók. Ide tartoznak a nyiroktüszők, a nyirokcsomók és a fehérvérsejtek.Mivel a fehérvérsejtek átjuthatnak a hajszálerek falán, ezért a szervezetben szinte bárhol, a keringési rendszeren kívül is képesek felismerni az idegen anyagokat, és fellépni ellenük. A fehérvérsejtek fontosabb típusai a nyiroksejtek (más néven limfociták) és a falósejtek.

Fehérvérsejtek az áramló vérben A falósejtek az idegen sejteket bekebelezik. Sok kórokozót elpusztítanak, de közben saját maguk és a környező szöveti sejtek egy része is áldozatul esik. Az elhalt sejt- és szövettörmelék tömege a genny.

A nyiroksejtek egyik fajtája az antigén felismerése után ellenanyagot, úgynevezett antitestet kezd termelni ellene. Az antitest hozzákötődik az idegen anyaghoz, ezáltal semlegesíti azt. A nyiroksejtekből olyan, hosszú életű sejtek is képződnek, amelyek később, az adott antigén ismételt megjelenésekor rendkívül gyors védekező reakciót indítanak be. Ezeket a sejteket nevezik memóriasejteknek. Egy következő fertőzés alkalmával a kórokozónak többnyire már nincs ideje elszaporodni és betegséget okozni, mert a memóriasejtek közreműködésével hamar megsemmisíti őt az immunrendszer. Ezzel magyarázható, hogy számos fertőző betegség egyszeri kiállása megvéd az ismételt megbetegedés ellen, vagyis kialakul az immunitás, a védettség. Sok kórokozó nagyon változékony. A megváltozott mikroorganizmust már nem ismerik föl a memóriasejtek. Ilyen például az influenza vírusa is, ezért influenzában többször is megbetegedhetünk.