A táplálkozás során vesszük fel a szervezetünk felépítéséhez és működéséhez szükséges anyagok nagy részét.

Ételnek a különféle konyhai eljárásokkal készített táplálékot nevezzük. A tápanyagok az ételekben levő életfontosságú anyagok. A szerves tápanyagok közé tartoznak a fehérjék, a zsírok, a szénhidrátok és a vitaminok. Szervetlen tápanyag a víz és az ásványi anyagok.

A szájunkba kerülő táplálék hosszú csövön, a tápcsatornán halad végig, és közben fokozatosan átalakul, maradványai pedig a végbélnyíláson távoznak.

A szervezet számára szükséges anyagokat a tápcsatornától a keringési rendszer útján a vér szállítja el sejtjeink felé. A hasznosítandó anyagok tehát a bélcsatorna üregéből a vérbe kerülnek, ez a folyamat a felszívódás.

Szerves tápanyagaink jórészt egyszerűbb építőkövekből felépülő, nagyméretű molekulák. Az ilyen, úgynevezett makromolekulák a tápcsatorna hámszövetén nem juthatnak át, vagyis nem szívódhatnak fel a vérkeringésbe. A szerves tápanyagok molekulái először építő egységeikre bomlanak az emésztőnedvek enzimeinek segítségével – ez a folyamat az emésztés. A megemésztett tápanyagok kis molekulái már fölszívódhatnak a keringési rendszerbe.

Táplálékaink olyan szerves anyagokat is tartalmaznak, amelyek nem emészthetők és nem szívódnak fel, ezek a – főként növényi rostokból álló – salakanyagok azonban nem fölöslegesek, hanem elősegítik a bélcsatorna normális mozgásait.

A béltartalmat a bél falának jellegzetes mozgása továbbítja. A bélcső rövid szakasza körkörösen beszűkül, és a szűkület fokozatosan halad a szájnyílással ellentétes irányban, s erre tolja a béltartalmat. A bél simaizomzatának ez a jellegzetes működése a perisztaltikus mozgás (rövidebben: perisztaltika), amely a szájüreg kivételével az egész tápcsatornára jellemző.

Az ember tápcsatornája háromszakaszos: elő-, közép- és utóbélre tagolódik. A belső felszínét borító szövetrétegeket nyálkahártyának nevezzük, ennek felületi része hámszövet.