Belső környezet

Sejtjeink többsége nem érintkezik a külvilággal, hanem belső folyadéktér, szövetnedv veszi körül. Ezt nevezzük belső környezetnek. A sejtek akkor működnek megfelelően, ha a változó külső körülmények ellenére is közel állandó a belső környezetük: a testfolyadékok térfogata, kémhatása, összetétele és hőmérséklete is alig változik. Ezt az állapotot sok szerv, szervrendszer összehangolt működése biztosítja. A testfolyadékok térfogatának és összetételének szabályozása legnagyobbrészt a kiválasztó szerv, vagyis a vese feladata. A belső környezet állandóságának fenntartásában fontos szerepet játszik még a légzőszerv is, amely az oxigén- és a szén-dioxid-koncentrációt befolyásolja, valamint a vér tápanyag-tartalmát szabályozó máj. Kiválasztó működést végeznek a verejtékmirigyek is. A vérkeringés biztosítja, hogy a sejtek számára fölösleges és káros anyagok a szövetnedv közvetítésével a vérbe kerüljenek. Vesénk az eltávolítandó anyagokat a rajta átáramló vérből választja ki és ezekből hozza létre a vizeletet. A két veséből távozó folyadék, a vizelet, a húgyutakon keresztül hagyja el a szervezetet.

Vese felépítése és működése

A vesepáros szerv, a gerincoszlop két oldalán, az alsó bordák magasságában helyezkedik el. A háti oldalon a hasfalhoz rögzül. Mindkét vesébe egy-egy nagy artéria szállítja a vért. Az átszűrt, megtisztított vér a vesékből kivezető vénán át távozik.

Két vesé nk óriási számú, önállóan működő egységei a nefronok. A veseartéria gazdagon elágazódik, és minden ága belép egy-egy nefronba, ahol kettős falú tokkal körülvéve hajszálérgomolyagot alkot. A hajszálérgomolyag falán a vérplazma anyagainak egy része, a kisméretű molekulák kiszűrődnek a kettős falú tok üregébe. A kiszűrődött folyadék, a szűrletsejteket és fehérjéket nem tartalmaz, de az eltávolítandó anyagokon kívül számos fontos, a szervezet számára szükséges anyag (cukor, aminosavak, só, víz stb.) van benne. A szűrlet a kettős falú tok folytatásában, a kanyarulatos csatornában áramlik tovább. A csatornácskát újabb hajszálerek hálózzák körül, és itt mindazok az anyagok, amelyek a szervezet számára még szükségesek, visszaszívódnak a szűrletből a vérbe. A nefronok kanyarulatos csatornái gyűjtőcsatornákba szedődnek össze, ahol kialakul a vizelet végleges összetétele. A gyűjtőcsatornák végül a vese belsejében található üregbe, a vesemedencébe torkollnak. A vesék szűrő működését jól szemlélteti, hogy teljes vérmennyiségünk naponta kb. 300-szor átáramlik a kiválasztószerveken.

A vizelet összetétele a szervezetvíz- és sótartalmától függően változik. Amikor valaki például nyáron sokat izzad, és nem iszik eleget, akkor szervezetében a víz mennyisége csökken. Ilyenkor a kanyarulatos csatornákban és a gyűjtőcsatornákban fokozódik a víz visszaszívása, vagyis kevesebb vizelet ürül. Ha nagyon sokat iszunk, a testfolyadékunk kissé felhígul, mennyisége viszont növekszik. Ilyenkor a szűrletből kevesebb víz szívódik vissza, ezért több vizelet ürül.

A nefron szerkezete