A hámszövetek egyik fajtája, feladata a külvilágtól való elhatárolás, a testfelszín borítása, üreges szervek és a testüregek bélelése. Lehet egy vagy több sejtsoros, általában kevés sejtközötti állományt tartalmaz.

A mirigyek azon csoportja, amelyek kivezető csővel rendelkeznek, és ezen keresztül váladékukat egy testüregbe vagy a test felszínére ürítik. A váladék csak az ürülés helyén fejti ki hatását, ilyen például a nyálmirigy vagy a verejtékmirigy.

Fehérjéből és zsírsavakból álló lipoproteid membrán, mely a sejtplazmát öleli körül. A sejt alakját meghatározza, elválasztja azt a környezetétől, szabályozza a sejt és környezete közötti anyagcsere-folyamatokat. Rajta az ionok, molekulák diffúzióval vagy egyéb transzportfolyamatokkal juthatnak át.

A hámszöveteket egyik alaktani csoportja. Ilyen hámréteg található a szájüreg, nyelőcső, orrüreg elülső részén, a külső hallójáratban.

Kötő-és támasztószövetek közé tartozó szövettípus. Porcsejtekből és nagymennyiségű sejtközötti állományból (amorf alapállomány) áll. Az amorf alapállomány biztosítja a porcszövet mechanikai tulajdonságait (nyomással szembeni rugalmas ellenállóképesség, rugalmas szilárdság, kismértékű hajlíthatóság, térbeli váz). Ereket nem tartalmaz, a tápanyagok a porchártya felől diffúzióval és ozmózissal jutnak el a porcszövet belső állománáyba. A sejtközötti állomány összetétele alapján megkülönböztetünk üvegporcot (pl. ízületi felszínek), rostos porcot (pl. gégeprocok) és rugalmas porcot.

a színlátás teljes hiánya, csak a pálcikákkal történő fényérzékelés.

Kettős hártyával határolt sejtalkotó, belsejében zajlik a sejtlégzés energiafelszabadító folyamatainak zöme.

Az eukarióta sejtek egyik fő alkotóeleme. A genetikai információkat hordozza, továbbá vezérli és szabályozza az anyagcserefolyamatokat. Kettős maghártya határolja, amelyen keresztül anyagcseréje megoldott. A fehérjeszintézis kezdeti fázisának ad helyet.

A prokarióta és eukarióta sejtek építőeleme. A sejt fő tömegét adja, kitölti a sejthártya által határolt teret. Alkotórészei víz, szervetlen sók, szerves molekulák. A sejtplazma tartalmazza a sejtszerveket, mint például a mitokondriumot, a Golgi-készüléket, stb.

A hámszövet a hámsejtekből álló szövettípus. Jellemzője, hogy a sejtek szorosan helyezkednek el egymás mellett/alatt. Feladata a védelem és elhatárolás.

Hámszövet egyik típusa, a hámsejtek egymás felett több rétegben helyezkednek el, többnyire fedőhám funkciót látnak el.

Az emberi szív szövete, szívizomsejtek és -rostok hálózata. Mind simaizomszövetből, mind harántcsíkolt izomszövetből származó elemek felfedezhetőek benne. Nagy erőkifejtésre képes, nem fáradékony izomszövet.

Az izomszövet egyik fajtája, amely nevét arról kapra, hogy fénymikroszkópban nézve harántcsíkolatot mutat. A vázizomzatot és a zsigeri izomzatot alkotja. Alapegységei, a harántcsíkolt izomrostok hosszú, henger alakú, sokmagvú óriássejtek, amelyek rendezett hosszanti lefutásban aktin és miozin filamentumokat tartalmaznak. Az izomösszehúzódás alapja, hogy az aktin filamentumok becsúsznak a miozin filamentumok közé, miáltal az izomrost megrövidül.

A csontokat kívülről borító kötőszövetes hártya, ebben futnak a csontot ellátó erek és idegek.

A csont egyik állománya. Körkörös felépítésű csontegységek alkotják. Kemény, szilárd állományú.

A hosszú csöves csontok középtáji részét kitöltő, zsírszövetből álló állomány. Más neve zsírvelő. Szerepe a hézag kitöltése és tápanyagraktár. A vörös és a sárga csontvelő egymásba alakulhat a szervezetben.

A bokaízület és az alsó-és felső ugróízület alkotásában részt vevő csontok. A hét darab csont nagyobb méretű, mint a kéztőcsontok. Ide tartoznak a sarok-, az ugró-, a sajka-, a köbcsont és a három ékcsont. Felső részük a lábszárcsontokkal ízesül, alsó pedig a lábközépcsontokhoz kapcsolódik.

Az ízületek egyik típusa. Három tengely szerinti elmozdulást tesz lehetővé. Ilyen a váll és a csípő ízület.

Az ízületek egyik típusa. Két tengely szerinti elmozdulást tesz lehetővé. Ilyen van az ujjpercek között.

A csípő-, az ülő- és a szeméremcsont összecsontosulásából kialakuló páros csont. Ízületi árkaiban ízesül a combcsont feje. A combízületen kívül az alkotó csontok között is tartalmaz ízületet, illetve a medencefal alkotásában részt vevő szalagok tapadási helyét is jelenti.

Öt darab, rövid, csöves szerkezetű csont által alkotott csontrendszeri szakasz a lábfejben. Egyik végükkel a lábtőcsontokhoz, másik pedig az ujjperccsontokhoz ízesülnek. Szerepük az egészséges lábboltozat kialakítása.

A gerincesek névadó szerve, a belső váz része, a test tengelye. Csigolyákból épül fel. A hüllők, a madarak és az emlősök testében nyaki, mellkasi, ágyéki, keresztcsonti és farok szakaszokra különül. A kétéltűeknél a nyak hiányzik. A halakban háti és farok szakasza van.

A csöves csonttok ízületi végeiben, és a lapos csontokban található csontlemezekből felépülő csontállomány. Üregeit a vörös csontvelő tölti ki.

A vérképzés szerve. A csontok szivacsos szerkezeti állományában található. Mind a kisebb, lapos, szabálytalan csontokban, mind pedig a hosszabb csöves csontok kiszélesedő végrészeiben megtalálható. A sárga csontvelővel egymásba való átalakulásra képes.

Köbös csontok, melyek két sorban helyezkednek el, az első sor az orsócsonttal a csuklóízületet alkotja. Ennek részei (a hüvelykujj felől indulva): sajkacsont, holdascsont, háromszögletű csont, borsócsont. A második sor tagjai: nagy sokszögű csont, kis sokszögű csont, fejescsont, horgascsont.

A szárkapocscsont mellett a lábszár egyik csontja. A két csont közül a vastagabb, alsó vége a bokaízület alkotásában vesz részt a lábtőcsontokkal, a másikon pedig a térdízület szalagjai rögzülnek.

A csontokat alakjuk szerint több csoportba sorolhatjuk. Az egyik ilyen csoport a csöves csontoké melyek főként a végtagjainkban találhatóak (alkar, felkar- és lábszárcsontok). A csöves csontok hosszúkásak, belül üregesek. A csontok megvastagodott végei az epifízisek, míg a két epifízis között elhelyezkedő rész a diafízis.

A két, alkarban található csont közül az egyik. Hosszú, csöves csont, az alkarban a hüvelykujj felőli oldalon helyezkedik el. Egyik vége a felkarcsonthoz ízesül, másik pedig a csuklót alkotó kéztőcsontokhoz.

Az ízületi tok és a szalagok túlzott megfeszülése miatt bekövetkező fájdalmas duzzanat.

Az alkar egyik csontja. Felépítése szerint hosszú, csöves csont. Az alkarban az orsócsont mellett, a kisujj felől helyezkedik el. Alsó vége a csuklót alkotó kéztőcsontokhoz ízesül, felső vége pedig a könyökízület alkotásában vesz részt.

Az ujjakat felépítő ujjpercek csontjai a csöves csontok közé tartoznak. A hüvelykujjat 2, a kéz többi ujját 3 ujjperc alkotja. A láb esetében a nagyujj 2 ujjpercből áll, a többi ujjat 3 ujjperc építi fel.

A koponya elülső része, melynek csontjai az állkapocscsontot kivéve varratos összeköttetésben állnak. Alulról az állkapocs határolja, melyen az alsó fogsor található, míg a felső fogsor a felső állcsonton foglal helyet. Egyéb csontjai: rostacsont, könnycsont, orrcsont, járomcsont, ekecsont, szájpadcsont, nyelvcsont és az alsó orrkagyló. Az arckoponya a szájüregi-garati részt támasztó zsigerívekből (kopoltyúívekből) alakul ki, amelyek az alsóbbrendű vízi gerincesek légzőszerveit támasztják.

Az alsó végtag függesztőöve. A medenceöv a keresztcsontból és a két medencecsontból áll. A gerinchez stabilan rögzül, így kevésbé mozgékony öv. A törzs alátámasztásában játszik szerepet, és a kismedencei régió szerveinek (pl. nemi szervek, egyes bélszakaszok) védelmében, valamint az alsó végtag ízesülésében.

Két tengely szerinti mozgás lehetővé tevő ízülettípus. Nevét az alakjáról kapta. Ilyen van a csuklóban.

A csontok alak szerinti egyik típusa. Kívülről tömött állomány veszi körül, belülről szivacsos állomány tölti ki, amelyet erőhatásra átrendeződni képes csontgerendák alkotnak. A lapos csontok nem tartalmaznak üreget. Ilyen például a bordacsont, vagy a lapockacsont.

A koponya felső és hátsó része, melynek csontjai egymáshoz varratosan ízesülnek, vörös csontvelőt tartalmaznak. Fő funkciója az agyvelő védelme a külső hatásokkal szemben. Két nagyobb egységre bontható, a koponyatetőre és a koponyaalapra. Az agykoponya alkotásában hét csont vesz részt, melyek közül kettő páros, három pedig páratlan csont. A páratlan csontok közé tartozik a nyakszirtcsont, a homlokcsont és az ékcsont, míg a páros csontok közé a falcsont és a halántékcsont tartozik.

A vázizomzat és a szívizom felépítő egysége. Több cm hosszú, soksejtmagvú, hosszirányba futó összehúzékony fehérjéket /miofibrillumokat / tartalmazó képződmények.

(progresszív izomdisztrófia) krónikus, örökletes a vázizomzatot érintő betegség, melyek következtében fokozatosan csökken a működőképes izomtömeg. Egy izomfehérje károsodása vagy hiánya a betegség kiváltó oka, ami idővel a teljes izomzat pusztulását is magával hozhatja. Jelenleg gyógyíthatatlan betegség. Két formája ismert: a súlyos, halálos végű Duchenne-féle disztrófia, valamint a kevésbé súlyos, ritkább fiatalkori Becker-típus.

Megerőltető izommunka után az izmok fájdalma a felszaporodott anyagcseretermékek pl. a tejsav miatt.

Tömöttrostos kötőszövetből álló képződmény, amely az izmokat köti a csontokhoz.

Izompólya Az izom kötőszövetes burka, amelyben az ebben futó erek és idegek
lépnek be az izomba.

Az inakat borító kötőszövetes hüvely, amely a nagy súrlódásnak kitett helyeken, például a kéz- és a lábfejen beburkolják, védik az inakat.

Bőr gyulladásos megbetegedése, mely szőrtüsző eldugulását követő bakteriális fertőzés miatt alakul ki. Oka a faggyú nem megfelelő ürülése, mely legtöbbször a fokozott faggyútermelés miatt alakul ki. Hajlamosító tényezője horomonális változás (androgéntúlsúly), genetikai ls életmódbeli tényezők.

Hőgutáról akkor beszélünk, ha a testhőmérséklet a tartós magas környezeti hőmérséklet miatt meghaladja a 40,6˘C (105,1 ° F). Tünetei: maghőmérséklet > 40,6˘C, meleg, száraz bőr, verejtékezés hiánya, arcpír, kifejezett fáradtság, szédülés, fejfájás, ájulás, hányás, hasmenés, légzési zavarok, ritmuszavarok, idegrendszeri zavarok. kialakulhat tartósan magas környezeti hőmérséklet miatt vagy meleg környezetben végzett fizikai munka során. Hőguta esetén minél hamarabb árnyékos területre kell sietni, valamint a test hűtése javallott, mert a valódi hőguta kezelés nélkül halálos is lehet.

A bőr irha rétegében található külső elválasztású mirigy: zsíros váladéka a szőrképletek "zsírozásáért" a bőr felszín rugalmasságának elősegítéséért és megőrzéséért felelős mirigy. Váladéka a bőrön vékony felszíni réteget képez: baktericid és fungicid hatású.

A rühatkák bőrbeli élősködése állatban, ritkábban emberben.

A végtagok utolsó ujjpercein elhelyezkedő bőrfüggelék, anyaga a fehérjetermészetű keratin. Ez a szarulemez az utolsó ujjpercen található érdes kiemelkedésen rögzül. A főemlősökre és néhány egyéb emlősre jellemző. Megbetegedései (sérülés, gombás fertőzés) nehezen kezelhetőek.

Pigmentsejtek Az emberi bőr hámszövetében található sejttípus. A bennük levő
festékanyagok elnyelik a napsugárzás ultraibolya sugarait, és így védik
az alattuk levő szöveteket a sugárzás káros hatásaitól.

Az a folyamat, amely során a tápanyagok a bélcsatorna üregéből a vérbe kerülnek.

ozmózis az oldószer (víz) diffúziója féligáteresztő hártyán keresztül a
kisebb koncentrációjú oldat felől a töményebb oldat felé.

Az emberi fogazatban negyedenként (kvadránsokként) az első két fog a metszőfog. A metszőfog úgynevezett egy gyökerű frontfog, azaz elöl helyezkedik el. Feladata a harapás, tépés megvalósítása. Az aprításban és a falat kialakításában kevésbé vesz részt. A metszőfog a hangképzésben is szerepel, a foghangok képzésében vesz részt.

A gyomorfal fősejtjei által termelt, pepszinogénből sósavas aktivációra képződő emésztőenzim. A savanyú pH-n működő pepszin főként denaturált fehérjék peptidkötéseit hasítja, így a fehérjékből peptideket hozva létre. A megkezdett fehérjeemésztés a vékonybélben folytatódik.

Gyakori fogbetegség. A fog zománcának sérülése után a védtelenné vált dentin pusztulásával kialakult lyuk.

A gyomornedv a gyomor falának sejtjei által termelt savas kémhatású testváladék, mennyisége naponta mintegy 1 liter. Tartalmaz melléksejtek által termelt nyákot (mucint), a gyomoralap sejtjei által termelt sósavat, a fősejtek által termelt pepszinogént, lenyelt nyálat és vele emésztőenzimeket. A sósav csökkenti a táplálékkal a szervezetbe kerülő baktériumok számát, valamint átalakítja a pepszinogént pepszinné. A pepszin fehérjebontó enzim, mely megkezdi a fehérjék emésztését a gyomorban.

A tápcsatorna a gerinceseknél (állatoknál és az embereknél is) három szakaszra tagolódik: elő-, közép-és utóbél. Az előbél a tápcsatorna első szakasza, mely az alábbi részekből áll: szájüreg, nyelőcső és gyomor.

Az emberi fogazat egyik típusa, a tej- és maradó fogak között is megtalálható. Részei a fogkorona, a fognyak és a foggyökér. Lehetnek egy-, két-, illetve háromgyökerű fogak. Feladata az aprítás. Minden negyed utolsó őrlőfoga az elcsökevényesedett bölcsességfog, amely gyakran elő sem bújik.

A féregnyúlvány a vakbél függeléke, emberben főként nyirokszervként funkcionál, gyulladása esetén súlyos hashártyagyulladás következhet be.

Bontó enzim, aminek a funkciója a táplálék formájában felvett óriásmolekulák hasítás felszívható alkotóira.

Külső elválasztású mirigyekben termelődő anyagok, amelyek hatására a tápanyagok felszívódásra alkalmas molekulákká bomlanak le.

Az epe többféle alkotójából kialakuló szilárd képződmény. Gátolja az epe ürülését és ezzel emésztési zavart okoz. Súlyosabb esetben fájdalmas epehólyag gyulladás, sárgaságot stb. okoz.

Középbél. Szakaszai a patkóbél az éhbél, és a csípőbél

Zománc A fogak koronáját borító, igen kemény réteg, amely élő sejteket
nem tartalmaz.

A szervezetben az emésztés és a felszívódásás után a táplálékból maradó emészthetetlen anyagok.

(tiamin) A vízben oldódó vitaminok és a B-vitaminok csoportjába tartozik. Nélkülözhetetlen minden sejt helyes működéséhez, legfőképp az idegsejtekéhez. Az enyhébb hiánytünetek a következők: hányinger, fáradtság, étvágytalanság, fogyás. (ezekből a tünetekből nem csak a B-vitamin hiányra következtethetünk) A súlyosabb B1-vitamin hiány miatt kialakuló beriberi betegség, amely tudatzavarral, szívproblémákkal izomgyengeséggel és reflex problémákkal járhat.

A víz az élethez nélkülözhetetlen anyag, az emberi szervezet sem tud létezni nélküle. Szervezetünk mintegy 70%-a víz, ez alkotja testünk folyadéktereit, nagy mennyiségben van jelen a sejtek citoplazájában, nélkülözhetetlen az életfolyamatokhoz. A vizelettel és az izzadással vizet veszítünk, amit pótolni kell. Egy felnőtt emberi szervezet napi vízigénye 1,5-2 liter, ez a fizikai megterhelés és a külső hőmérséklet függvényében akár több is lehet. A különféle vizek, pl.az ásványvizek sókat és más oldott anyagokat is tartalmaznak, amelyeket nagy hőségben a fokozott verejtékezéssel nagy mennyiségben veszít a szervezet, így ezeket is pótolni kell a táplálékkal és vízivással.

(Kalciferol) A zsírban oldódó vitaminok közé tartozik. Szervezetünkben az UV sugárzás hatására képződhet. Kétféle D-vitamin létezik: A D2 és D3. A D-vitamin szükséges: a csontképződéshez és azok egészséges fejlődéséhez, a kalcium és foszfor beépüléséhez stb. Bőrünk a D-vitamin képzésének és raktározásának a helye is.

A szervezet számára nagyon fontosak az ásványi anyagok (mineráliák). Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a működéshez.

Vitaminok Olyan szerves vegyületek, amelyeket kis mennyiségben állandóan vagy rendszeresen fel kell venni, mivel nélkülözhetetlenek a normális életműködésekhez. Nem energiaszolgáltatók és nem szerkezeti anyagok, többnyire enzimek alkotói.

Egy perc alatt belélegzett összes levegőtérfogat. Számértéke az egy légvétellel belélegzett levegőtérfogat és a légzési frekvencia szorzata. Ez egy átlagos felnőtt embernél körülbelül 6 liter, mivel egy légvétellel 0.5 liter levegőhöz jutunk, és átlagosan percenként 12-szer veszünk levegőt.

A tüdő bakteriális, ritkábban vírusos vagy gombás eredetű heveny megbetegedése. Váladékképződés, láz, köhögés kiséri..

A légzés folyamatában résztvevő, mellüreget határoló izmok összessége. Elsősorban a külső bordaközi izmok és a rekeszizom munkája járul hozzá a légzéshez, belégzéskor mindkét izom összehúzódik. Légzési nehézségek esetén a légzési segédizmok, például mellizmok egy része is bekapcsolódik a légzőizmok munkájába.

Fajidegen anyag /antigén / által kiváltott túlzott mértékű immunreakció. Jellemző tünetei pl. bőrpír, kiütések, duzzanat, orr túlzott váladék-elválasztása, gégeödéma stb.

Vékony falú, egyrétegű laphámmal határolt, szőlőfürtszerűen elhelyezkedő hólyagocskák a tüdőben. Felszínüket sűrű hajszálérhálózat borítja. Területükön történik a külső légzés.

A hámszövet egyik tipusa. Egyrétegű vagy több magsoros, sejtjeinek külső felszínén csillók találhatók. Előfordul örvényférgek kültakarójában, a ember felső légutaiban stb.

A hangszalagok közötti szűkíthető nyílás.

Az alsó légutak alkotói. A légcsőből elágazó két főhörgő a tüdőkben kishörgőkre, majd hörgőcskékre osztódik és így juttatja el a levegőt a léghólyagocskákba.

A bordák közt elhelyezkedő harántcsíkolt izmok. A bordaközi izmok fontos szerepet játszanak a belégzés és kilégzés folyamatában. Mivel a tüdő önálló mozgásra nem képes, tágulása passzívan követi a mellkas térfogatváltozását, amit a rekesz és bordaközi izmok biztosítanak. Megkülönböztetünk belső és külső bordaközi izmokat. A külső bordaközi izmok összehúzódása a bordákat emeli, a mellkas térfogatát növeli (belégzés). A belső bordaközi izmok a bordákat süllyesztik, ami csökkenti a mellkas térfogatát (kilégzés).

A testfolyadék és a sejtek között történő gázcsere . ( Az O2 és a CO2 parciális nyomáskülönbsége a sejtek és a testfolyadék között.)

Az orrüreg felső borító, a nyálkahártya felszínén elhelyezkedő módosult hámsejtekből és álló régió. A felületén oldott illékony komponensek ingerületet indukálnak, melyet a szagló agyideg továbbít a szaglóközpontba. Így alakul ki a szagérzet.

A tüdő gázcserét végző hámjának összfelülete.

A legvékonyabb ér, falát egyrétegű hám alkotja, ezen keresztül valósul meg a tápanyagok cseréje a vér és a szövetek közt. Az artériás és vénás rendszert köti össze.

A vérnek az érfalra gyakorolt feszítő hatása.

A keringés központi szervében, a szívben a jobb és a bal pitvar között, a jobb pitvar oldalán, a nagy testvéna beszájadzása mellett található, fokozottan ingerelhető szövet. Ennek működése irányítja a szív összehúzódásait, azaz a szívfrekvenciát. Másik elnevezése Keith-Flack csomó.

Vérben keringő sejt, mely a légzési gázok szállítását végzi.

Vérrögképződés az érpályán belül.

A nagy és a közepes artériák falának rugalmasságvesztése, megkeményedése. Kiváltója lehet a koleszterin és az ebbe beépülő mészlerakódása. Ezek hatása a rugalmas rostok pusztulását váltja ki..

( Leukocyták) A vér alakos elemei közé tartoznak a fehérvérsejtek. Az egész testben a vér és nyirokkeringésben is megtalálhatóak. A csontvelőben és a nyirokcsomóban keletkeznek. A kórokozókat elpusztítják és megemésztik. Ide tartoznak a monociták, granulociták és a limfociták.

A vér áramlását biztosító szerv. Eltérő felépítésű formái megtalálhatók az ízeltlábúak, a puhatestűek és a gerincesek testében.

A tüdő saját keringési rendszere. A szív jobb kamrájából lép ki és a tüdőbe szállítja a vénás vért a tüdőartérián át. Itt a vér oxigénnel telítődik, majd a tüdővénákon keresztül a bal pitvarba kerül vissza az oxigenált vér.

Az immunrendszert alkotó szervek összeségét nyirokszerveknek nevezzük. Az emberi nyirokszervek között vannak elsődleges és másodlagos nyirokszervek. Az elsődleges nyirokszervek feladata az immunrendszer sejtjeinek termelése. Ilyen szervek a vörös csontvelő és a csecsemőmirigy. Másodlagos nyirokszervek a mandulák, a lép, a féregnyúlvány, és a nyirokcsomók.

A sejtekből kikerülő, de a vénás rendszerbe még be nem került, magas sejt-, fehérje- és zsírtartalmú folyadék. A nyirok elszállítása a nyirokerek feladata. A nyirokerek nyirokcsomókon áthaladva nagyobb erekké szedődnek össze, majd végül tartalmuk a fő nyirokvezetékből a felső üres vénába, onnan a szív jobb pitvarába ömlik. A nyirokrendszer feladata a szervezetre káros anyagok elszállítása, de fontos szerepet tölt be az immunrendszer felépítésében is.

A gerincesek szívének része, ebbe torkollanak a nagy vérkör és a kisvérkör fő vénái / a halaknál az egy vérkör vénája/.

Bab alakú, kötőszövetes tokkal ellátott nyirokszervek. Külső részük tömött. A nyirokerek a haladásukkor áthaladnak a nyirokcsomókon, ahol tartalmuk átszűrődik. A nyirokerek több átszűrődést követően ömlenek a vénákba, A nyirokcsomók testszerte elszórtan találhatók, nagyobb számban a fejen, nyakon, mell- és hasüregben, hónaljnál, stb. Összesen körülbelül 600 nyirokcsomó van a szervezetben.

Nefron A vese anatómiai és működési egysége. A vesetestecskéből és a
hozzá csatlakozó elvezető csatornarendszerből áll.

A vesetestecske alkotója. Kettősfalú tok veszi körül és ebbe kerül az érgomolyagból kipréselődő szűrlet.

Rh negatív személy immunrendszerének válaszreakciója Rh pozitív vér ellen.

Kész ellenanyag bejuttatása a szervezetbe valamilyen idegen anyag, kórokozó ellen.

Fehérvérsejtek egyik csoportja, csontvelőben keletkeznek és a nyirokcsomókban vagy a csecsemőmirigyben érnek meg. Két típusát különböztetjük meg, a T-limfocitákat, melyek a sejtes immunválasz kialakításáért felelősek és a B-limfocitákat, melyeknek a humorális immunválaszban van szerepük.

Az emberi vér vörösvértestjeinek membránján elhelyezkedő molekulák a vércsoportrendszert határozzák meg, antigén tulajdonságúak. Az Rh-vércsoportrendszer három génpárral öröklődik (C D és E), így többféle antigén kialakulása lehetséges, de ezek közül a D antigén szerepe a legfontosabb, amely erősen immunogén. Az antigén alapján Rh+ és Rh- vércsoportot különböztetünk meg.

Fajidegen anyag /antigén / által kiváltott túlzott mértékű immunreakció. Jellemző tünetei pl. bőrpír, kiütések, duzzanat, orr túlzott váladék-elválasztása, gégeödéma stb.

Memóriasejtek Egy meghatározott antigénnel szembeni immunválasz során kialakult,hosszú életű T- és B-nyiroksejtek, amelyek az antigén következőmegjelenése alkalmával gyors immunreakciót eredményeznek.

Ellenanyag. A gerinces állatok testében az antigén hatására termelődő specifikus plazmafehérje /immunfehérje/ .