A külső vagy a belső környezetből származó hatásokat összefoglaló néven ingereknek nevezzük.
Külső környezetből származó inger például a fény, vagy egy forró tárgy magas hőmérséklete. Az előbbit a szem, az utóbbit a bőrérző idegsejtjei fogják fel. A belső környezet hatása többek között a vérnek az erek falára gyakorolt nyomása, a vérnyomás, amit a nagyobb artériák falában levő idegsejtek érzékelnek. Az érző idegsejtekben az ingerek hatására tovaterjedő elektromos jel, ingerület alakul ki.
Az összekötő idegsejtek kapcsolatot teremtenek két vagy több idegsejt között. A mozgató idegsejtek valamilyen végrehajtó szervvel, azaz izommal vagy miriggyel állnak kapcsolatban. Ingerületük hatására az izom összehúzódik, illetve a mirigysejt leadja váladékát.
Az idegsejtek változatos alakú és méretű sejtek. Kívülről sejthártya határolja őket, belsejüket sejtplazma tölti ki. A sejtmag a sejttestnek nevezett részben található. A sejttestből erednek az idegsejt nyúlványai. A faágszerűen elágazó rövid nyúlványok a dendritek. Az idegsejteknek rendszerint egy vagy kettő hosszú nyúlványa, úgynevezett axonja van. A legtöbb idegsejt axonját velőshüvely szigeteli el a környezetétől. A velőshüvellyel borított axont nevezzük idegrostnak. Az axonok végén elágazó végfácska látható. A végfácska axonvégződései létesítenek kapcsolatot más sejtekkel. Az idegsejt csak egy irányban vezeti az ingerületet, a sejttest, illetve a dendritek felől az axon felé.