A légzés szerepe

A légző szervrendszer feladata a gázcsere lebonyolítása, vagyis a sejtlégzéshez szükséges oxigén felvétele, és a folyamatban keletkező szén-dioxid leadása. A tüdőben felvett oxigén a vér útján jut el a szövetek sejtjeihez, és ugyancsak a vér szállítja el a felesleges szén-dioxidot a tüdőbe. A tüdő légtere és a vér között végbemenő gázcserétkülső légzésnek, a vér és a sejtek közötti gázcserét pedig belső légzésnek nevezzük.

A tüdő

A tüdőben a főhörgők szétágazódnak hörgőkre, majd hörgőcskékre. Ez utóbbiak vezetnek a léghólyagocskák fürtjeihez. A léghólyagocskákat vékony egyrétegű laphám béleli, falukat gazdag hajszálérhálózat borítja. A léghólyagocskákban zajlik le a gázcsere, vagyis a levegőből itt jut az oxigén a hajszálerekben áramló vérbe, a vérből pedig a szén-dioxid a tüdő légterébe. Ez a folyamat a külső légzés. A léghólyagocskák belső felületét légzőfelszínnek nevezzük.

A tüdőt kettős falú burok, a mellhártya veszi körül. A mellhártya külső lemeze a mellkas falához, belső lemeze a tüdő felületéhez nő hozzá. A két lemez közti vékony folyadékréteg csökkenti a súrlódást, és biztosítja, hogy a tüdőlégzés közben ne távolodjon el a mellkas falától.

Légcsere

A légcsere a külső légtér és a tüdő közötti levegőkicserélődést jelenti. A tüdőnek a légcserében szerepet játszó saját izomzata nincs, ezért passzívan követi a mellkas tágulását. A mellkas térfogatváltozásait a légzőizmok, vagyis a bordaközi izmok és a rekeszizom biztosítják. Belégzéskor a bordaközi izmok összehúzódása a mellkast tágítja. Ezzel egyidejűleg a kupola alakú rekeszizom is összehúzódik, laposabbá válik, és lefelé húzza a tüdőt. A táguló tüdőben csökken a nyomás, ezért kívülről levegő áramlik a légutakba. Nyugodt kilégzéskor a légzőizmok elernyednek, a mellkas térfogata csökken, a tüdő pedig saját rugalmasságánál fogva összeszűkül. A megnövekedett nyomás miatt a levegő kiáramlik a tüdőből.

Munkavégzéskor a szervezet oxigénszükséglete növekszik, és több szén-dioxid is képződik, ezért a légzés is fokozódik. Erős fizikai munka esetén a percenként kicserélt levegő mennyisége akár a nyugalmi érték 15–20-szorosára is nőhet.

Pihenő felnőtt ember percenként 12–16-szor vesz levegőt, és egy légvétellel kb. 0,5 dm³ levegő cserélődik a tüdőben. Ebből kiszámolható a percenként kicserélt levegő térfogata, vagyis a légzési perctérfogat: 6–8 dm³.