Vérplazma
A vér a kötőszövetek közé tartozik. Különleges sajátsága, hogy sejt közötti állománya, a vérplazma folyékony, nem tartalmaz kötőszöveti rostokat. A vérplazma átlátszó, sárgás színű folyadék, főképp víz alkotja. Oldott állapotban különböző ionokat (nátrium, kálium, kalcium, klorid, foszfát stb.), kis molekulájú szerves tápanyagokat (cukrot, aminosavakat), fehérjéket, anyagcseretermékeket szállít. A felnőtt emberek vérének mennyisége átlagosan 5 liter.
Vörösvérsejtek
A vér sejtes elemei a csontok szivacsos állományában található vörös csontvelőből származnak.
A vörösvérsejtek fánkhoz hasonló alakúak. A legapróbb sejtjeink közé tartoznak (átmérőjük mindössze 0,007 milliméter). Számuk hatalmas: egy mm3 vérben átlagosan 5 millió. Érésük során, még a vörös csontvelőben elvesztik sejtmagjukat, ezért vörösvértesteknek is nevezik őket. Élettartamuk átlagosan 4 hónap, és mivel sejtmagjuk nincs, osztódni nem tudnak. Számuk a vérben mégis állandó, mert pusztulásuk ütemében folyamatosan pótlódnak a vörös csontvelőből. Színük onnan származik, hogy sejtplazmájukban nagy mennyiségű piros festékanyag, hemoglobin található. A hemoglobin vastartalmú fehérje, amely oxigénmolekulák megkötésére képes, ezért alapvető szerepe van a vér oxigénszállításában. A hemoglobin révén a vér mintegy hetvenszer annyi oxigént tud megkötni, mint ugyanannyi víz. Amikor a hemoglobinoxigénnel telítődik, a vér élénkpiros színű, amikor pedig a szövetekben oxigént ad le, színe sötétlilára változik.
Fehérvérsejtek
A fehérvérsejtek viszonylag nagy méretű, magvas sejtek, hemoglobint nem tartalmaznak. Számuk 1 mm3 vérben általában 5–10 ezer. Alakjuk változhat, mozgatható sejtnyúlványaikkal, az állábakkal önállóan tudnak mozogni. A hajszálerek falán is átjuthatnak, így az ereken kívül, a kötőszövetek sejt közötti állományában is megtalálhatók. A fehérvérsejtek a szervezet védekező rendszeréhez tartoznak. Egyes típusaik idegen szemcsék, például kórokozók bekebelezésére képesek.
Vérlemezkék
A vérlemezkéknek sejtmagjuk nincs, lényegében hártyával borított sejtplazmarészletek. Számuk 1 mm3 vérben 150–350 ezer. A véralvadásban van fontos szerepük.
Véralvadás
A véralvadás természetes körülmények között az érfalsérülésekor következik be. A sérült szövetekből kiszabaduló anyagok hatására, a vérlemezkék közreműködésével a vérplazma egyes fehérjéi átalakulnak, a seb környékén kocsonyás állagú alvadékot hoznak létre, ami elzárja a sérülést, megakadályozza a vér elfolyását.
Egészséges ember kicsöppenő vére 5-6 perc alatt megalvad. Apróbb erek sérülése esetén a seb vérzése hamarabb (2-3 perc alatt) abbamarad, mert ilyenkor az erek is összehúzódnak, ami tovább csökkenti a vérzés lehetőségét.
Ha a vér alvadását megakadályozzuk és üvegedényben, például mérőhengerben állni hagyjuk, egy idő után a sejtek leülepednek. Az edény alján piros réteg különül el, fölötte marad az átlátszó vérplazma. Pontosabb mérésekkel meghatározható, hogy a vér térfogatának átlagosan 55%-a vérplazma. Ennek 90%-a víz, a többi a benne oldott anyag. Az érpályában a vér áramló mozgása miatt a sejtek egyenletes eloszlásban maradnak.
Az egészséges emberek vérsejtjei az álló vérben is meglehetősen lassan ülepednek. Bizonyos betegségek esetén, például ha a szervezetben gyulladás alakul ki, a vérplazma összetétele megváltozik, és emiatt a sejtek gyorsan az edény aljára süllyednek. Ezt a jelenséget az orvosok betegségek megállapítására használják. Az orvosi laboratóriumokban azt mérik, hogy vékony üvegcsőben álló vér felszínén 1 óra alatt hány milliméter magasságú vérplazmaoszlop lesz átlátszó, sejtmentes. Ez a vérsejtsüllyedés, amelynek értéke egészséges embernél nem haladja meg a 10 mm-t.
A vérszegénység nem vérhiány, tehát nem a vér mennyiségének csökkenését jelenti, hanem azt, hogy kevés benne a hemoglobin. Vagy a vörösvérsejtek száma csökken, vagy bennük a normálisnál kisebb a hemoglobin-tartalom. A vérszegénység leggyakoribb oka, hogy a táplálék nem tartalmaz elegendő vasat, ami a hemoglobin egyik fontos alkotóeleme. A terhes és szoptató anyák elég gyakran válnak vérszegénnyé, mivel szervezetükből jelentős mennyiségű vas jut át a magzatba, illetve az anyatejbe. A szén-monoxid (CO) gáz rendkívüli mérgező tulajdonsága azzal magyarázható, hogy sokkal erősebben kötődik a hemoglobinhoz, mint az oxigén. Így a vér oxigénszállító képessége csökken, amire különösen az idegrendszer érzékeny. A CO veszélyességét fokozza, hogy színtelen, szagtalan, és huzamosabb időn át belélegezve felhalmozódik a vérben. Szén-monoxid keletkezik a rosszul beállított tüzelőberendezésekben és a járművek motorjaiban. A nagy forgalmú útvonalak mentén a kipufogógázból származó CO koncentrációja a levegő alsó rétegeiben, a talaj közelében jelentősen megnövekedhet, ami különösen a babakocsiban levő csecsemőket és a kisgyermekeket veszélyezteti. Szén-monoxidot tartalmaz a cigaretta füstje is.
Ha a csontvelő kóros működése miatt a keringő vérben a fehérvérsejtek száma a normálisnak többszörösére nő, fehérvérűségről, más néven leukémiáról beszélünk. Ezek a fehérvérsejtek éretlenek, működésképtelenek. A leukémiás betegek jelentős részét ma már gyógyítani tudják.
Közismert betegség a vérzékenység, amikor a vér csak igen lassan vagy egyáltalán nem alvad meg. Oka lehet a vérlemezkék számának csökkenése vagy működési zavara. Az is előfordul, hogy a vérplazmából hiányzik valamelyik anyag, amelyik az alvadáshoz szükséges. Vérzékenységet idézhet elő ezenkívül a K-vitamin hiánya, a májsejtek károsodása, valamint bizonyos fertőzések és mérgezések is. A legtöbb vérzékeny beteg csak mások véréből kivont hatóanyagok rendszeres adagolásával kezelhető. Fokozott véralvadási hajlam esetén az érrendszeren belül következik be a véralvadás, és így vérrög képződik. Ez a trombózis. A kialakuló vérrög nehezíti a vér áramlását vagy el is zárhatja az adott érszakaszt.
A véradás – életmentés. Balesetet szenvedett, operált emberek vérveszteségének pótlásán túl a vér egyes alkotóit elkülönítve is fölhasználják a gyógyításra, és sokféle gyógyszer is készül belőle.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
