A csalánozók törzsébe tartoznak a legegyszerűbb szövetes testszerveződésű állatok. Kivétel nélkül vízben élő ragadozók, a zsákmány megszerzésében a testfal külső rétegében sorakozó, bénító hatású váladékot tartalmazó csalánsejtek vesznek részt. Egyetlen testnyílásuk a szájnyílás, amely az űrbélbe vezet. A szájnyílást mozgékony tapogatók veszik körül, ezekkel gyömöszöli az állat az elejtett zsákmányt az űrbélbe.

A csalánozók testének alakja kétféle lehet: hidra vagy medúza. A hidrák valamilyen szilárd aljzathoz tapadnak, a medúzák úszó, lebegő szervezetek.

Az édesvízi hidra és a zöld hidra hazánk tiszta vizű folyóiban, patakjaiban él. A korallok a meleg tengerek partközeli területein korallszirteket, korallzátonyokat hoznak létre.

A csalánsejtek felépítése és működése

A csalánozók testalakja és testfelépítése

Zöld hidra

A mindössze néhány milliméteres zöld hidramoszat sejtekkel él szimbiózisban, amelyek fotoszintézisük során oxigént termelnek. A hidra légzésekor felszabaduló szén-dioxidot viszont a moszatok hasznosítják.

A hidrák ivartalanul, úgynevezett bimbózással is szaporodhatnak. Az anyaállat testén először egy kis dudor jelenik meg, amelyből fokozatosan kifejlődik egy kisebb hidra. A zöld hidra esetében az utód leválik az anyaállat testéről, és önálló életet kezd.Bimbózással keletkeznek a koralltelepekben együtt élő egyedek is.

Zöld hidra