A madarak osztályába tartozó állatokmeszes héjú tojásokkal szaporodnak. Tojásaikattestük melegével költik ki, fiókáikat gondozzák. Szájnyílásukat szarukáva, csőr határolja, amelynek alakja az életmódtól, a táplálék minőségétől függően változik. Mellső végtagjaik a szárnyak. Testüket jellegzetes szaruképződmények, a tollak borítják. A tollruha jó hőszigetelő, a madarak állandó testhőmérsékletű állatok. Nagyrészt ennek a tulajdonságuknak köszönhető, hogy minden éghajlati övben, a leghidegebb területeken is élnek képviselőik.
A madarak többségére a repülő életmód jellemző. A szárnyak mozgatása nagy erőkifejtést igényel, a jól fejlett repülőizmok a mellcsonton húzódó csonttarajon rögzülnek. A csontozat könnyű, szivacsos szerkezetű. A tüdőkhöz kapcsolódó légzsákok is csökkentik a test átlagos sűrűségét. A madaraklégzése és keringése jól fejlett, ami biztosítja a fokozott izommunka nagy tápanyag- és oxigénigényét. A madaraktestalakjából, csőrük és lábuk felépítéséből következtetni lehet életmódjukra.
A madarak osztályának képviselőit számos rendbe és családba sorolják a kutatók (pl. énekesmadarak, baglyok, harkályok, sólyomalakúak, gólyaalakúak, lúdalakúak stb.)
Gólyaalakúak
A gólyaalakú madarak változatos megjelenésűek. Az ide tartozó gázlómadarak (gólyák, kócsagok, gémek) hosszú lába és megnyúlt csőre a sekély vizekből való táplálkozásra alkalmas.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúakalosztályába tartozik.)
Pingvinek
A legújabb rendszerekben a tudósok az örökítőanyag hasonlóságai miatt a gólyaalakúak közé sorolják a pingvineket. A pingvinekszárnyukat úszásra használják, repülni nem tudnak. A vízbenlábukkal kormányoznak és fékeznek, ujjaik között ezért úszóhártya feszül. A lábuk egészen hátratolódott, törzsüket a szárazföldön csak függőlegesen tudják tartani. Kizárólag a déli félgömbön élnek. A pingvinek jellegzetes „frakkja” rejtőszín és -minta: sötét hátukat a ragadozó madarak nehezebben veszik észre a levegőből, a vízben alattuk úszó zsákmányállat pedig a fehér hasoldalt nem látja jól az ég világos háttere miatt.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúak alosztályába tartozik. Korábban önálló alosztályba - szárnnyal evezők - sorolták őket.)
Lúdalakúak
A lúdalakúak úszó madarak. Testük csónak alakú, lábuk rövid, evezésre szolgáló úszóláb. Ujjaik között úszóhártya van. Széles csőrük szélén szűrőlemezkék sorakoznak. Ezek segítségével szűrik ki a vízből, iszapból a táplálékukat. Vadmadaraink közül ide tartozik például a közismert nyári lúd és a tőkés réce.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúak alosztályába tartozik.)
Sólyomalakúak
A sólyomalakú madarakkampós csőre a húsevő életmódra utal. Izmos, erős lábukonéles karmokat viselnek. Vannak közöttük ragadozók, mint például az egerészölyv, a nálunk csak ritka vendégnek számító keselyűk pedig dögevők.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúak alosztályába tartozik.)
Bagolyalakúak
A bagolyalakúakéjszakai ragadozók. Laza tollazatuknesztelen repülést tesz lehetővé. Csőrük kampós. Erős lábujjaik a zsákmány megfogására alkalmasak. Lenyelt zsákmányuk emészthetetlen csontjait és szőrzetétfészkük környékén kiköpik.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúakalosztályába tartozik.)
Tyúkalakúak
A tyúkalakúak rossz repülők. Többnyire növényevők, de apróbb gerinctelen állatokat is fogyasztanak. Erős, kúp alakú csőrük és kapirgáló lábuk van. Ide tartozik a házityúkon kívül a fogoly, és a hazánk területére egykor vadászati célból betelepített fácán is.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúak alosztályába tartozik.)
Papagájok
A papagájoktrópusi, szubtrópusi elterjedésűmadarak, Dél-Amerikában és Ausztráliábanhonosak. Tollazatuk gyakran feltűnően tarka. Kúszólábukkal jól másznak a fákon és a bokrokon. Többnyire magvakkal, gyümölcsökkeltáplálkoznak. Erősen görbül felső csőrkávájukkal is segítenek a kapaszkodásban.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúak alosztályába tartozik.)
Énekesmadarak
Az énekesmadarak közé tartozik a napjainkban élő madárfajoknak több mint fele. Az énekesmadarakon kívül számos más madárfaj is képes a hangadásra, de az énekesmadarakhangadó szerve különösen fejlett. A hangadó szerv a légcső végén, a két főhörgő elágazásánál található, ún. alsó gégefő. Legismertebb énekesmadarak a cinegék, a rigók, a pacsirták, a fecskék, a varjak, a verebek és a pintyek. Legtöbbjük hasznos rovarpusztító.
(A csoport a tarajos szegycsontúak, más néven újmadár-szabásúakalosztályába tartozik.)