Bolygónk felszínének több mint kétharmadát óceánok és tengerek borítják. A szárazföldön az élőlények elterjedését alapvetően a hőmérséklet, a fény, a csapadék és a talaj határozzák meg. A tengerekben azonban megváltoznak az élet feltételei. A hőmérséklet és a fény mellett a víz oxigén- és tápanyagtartalma, valamint nyomása válik meghatározóvá. Egy adott élőhelyen ezeknek a környezeti tényezőknek az értékei a földrajzi helytől és a vízmélységtől függnek. A tengerekben három, egymástól alapvetően eltérő élőhelytípus alakult ki. A partközeli területek, a nyílt vizek és a mélytengerek egészen más életfeltételeket kínálnak az élőlényeknek.
Az óceánokra általánosan jellemző a kis hőingás, amely kedvező az élőlényeknek. Sok trópusi és sarkvidéki tenger vizének évi közepes hőingása nem éri el még az 1 °C-ot sem! A tengerek vizének tápanyagtartalma azonban széles határok között változik. Legmagasabb a partok közelében, mivel sok anyag kerül be a folyók hordalékával a szárazföldről. Az óceánok közepén már nagyon kevés a hasznosítható tápanyag, és ez gátolja az élőlények elterjedését.
Az Egyenlítőtől távol eső hideg tengerek felső vízrétegében sok az oldott oxigén és kedvezőek a fényviszonyok is. Ezért nagyon sok, többnyire csak mikroszkóppal megfigyelhető növény és állat található benne. Ezek összessége alkotja a planktont, amely a vízben lebegő apró, többnyire csak mikroszkóppal megfigyelhető élőlények összessége. A magasabb planktonsűrűség miatt a hideg tengerek szürkészöld színűek, vizük zavaros. A trópusi tengerek meleg vizében sokkal kevesebb oxigén oldódik, emiatt a trópusi tengerekben alig van plankton. A trópusi tengerek mélykék színe és kristálytiszta vize a kevesebb planktonnak köszönhető. A szárazföldektől távol eső trópusi óceánokat a vizek sivatagjának is nevezik. Az alacsony tápanyag- és oxigéntartalom miatt szinte alig van élet ezeken a helyeken.
A víz mélyebb rétegeibe mindenütt kevés fény jut. A mélységgel együtt nő a nyomás, csökken a hőmérséklet és a vízben oldott oxigén mennyisége. Mindezek miatt a mélytengeri élőhelyek kevés planktont tartalmaznak.
A meglehetősen eltérő környezeti tényezők ellenére a tengereket többnyire egységes biomként tárgyalják. Bár a környezeti tényezők a tengerekben is szabályszerű változást mutatnak a szélességi kör, a szárazföldek távolsága és a vízmélység függvényében.
Tengerek veszélyeztetettsége
Sajnos a környezetszennyezés a tengerek, óceánok élővilágát is erősen veszélyezteti. A folyók hordalékával és a szárazföldek partjairól hatalmas mennyiségű szennyező anyag jut a tengerek vizébe. Különösen nagy károkat okoz a tartályhajók sérülésekor, tisztításakor vízbe kerülő kőolaj, amely a felszínen úszva megakadályozza a víz keveredését a levegővel, így csökkenti annak oxigéntartalmát. Az élőlények testére rakódott olajszennyeződés legtöbbször végzetes következményekkel jár. A halak kopoltyúira kerülve megakadályozza az állatok légzését, a madarak tollazatát elszennyezve lehetetlenné teszi a repülést. A tartályhajók sérülésekor a tengerbe kerülő nagy mennyiségű olaj több tízezer állat pusztulását okozhatja.