A térítők mentén a leszálló, szárító hatású légáramlatok következtében nagyon kevés a csapadék, mennyisége nem éri el az évi 250 mm-t sem. Vannak olyan sivatagos területek is, ahol évekig egyetlen csepp eső sem hull. A dél-amerikai Atacama-sivatag egyes részein több mint 100 évig nem volt csapadék. A vízhiány miatt nem alakulhat ki összefüggő növénytakaró, a füves szavannákat felváltják a gyér növényzetű félsivatagok, majd a kietlen sivatagok. Ezeken a területeken a felhőzet és a növénytakaró hiánya miatt nagy a napi hőingás. A rendkívül mostoha életfeltételeket csak kevés élőlény képes elviselni, ezért nincs vagy csak nagyon vékony a talaj. A felszínt homok vagy kopár sziklák alkotják.

A legnagyobb kiterjedésű sivatagok a térítők mentén húzódnak. Nemcsak a térítők mentén vannak azonban sivatagok, hanem a mérsékelt övezetben is. A szárazföldek belsejében, távol az óceánoktól nagy kiterjedésű sivatagok találhatók. Ezeken a területeken nemcsak a napi, hanem az évi közepes hőingás is nagy.

A sivatagok fajgazdagsága nagyon kicsi. A sivatagi növények és állatok szélsőségesen tág hőtűrésűek és bámulatosan alkalmazkodnak a vízhiányhoz.

Azt, hogy a sivatagokban a vízhiány a legfőbb gátja az élőlények elterjedésének, az oázisok bizonyítják a legjobban. Bizonyos helyeken a talaj felszínének közelében víztároló kőzetrétegek találhatók, amelyekből bő vizűforrások fakadhatnak. Az innen nyert vízzel öntözik az oázisok lakói a datolya-, a citrom-, a narancs- és a mandarinligeteket. Az oázisok jellemző növénye a datolyapálma, amelynek mézédes termését aszalják.