Az állatvilág fejlődésében jelentős előrelépés volt a testet kívülről borító, szilárd váz megjelenése. A vízben élő ősi puhatestűek külső meszes váza hatékony védelmet nyújtott a ragadozókkal és a víz fizikai hatásaival szemben. A meszes váznak köszönhetően a puhatestű állatok meglehetősen gyorsan elterjedtek, és napjainkban is sok fajuk él a vizekben és a szárazföldön. Képviselőiket több osztályba soroljuk, ezek közül legismertebbek a csigák, a kagylók és a fejlábúak. A puhatestűek a fajszámot tekintve az előkelő második helyet foglalja el az állatvilágban. A csoportba mintegy 130 ezer ma is élő faj tartozik.
A puhatestűek bőrizomtömlővel mozognak. Testük általában három tájékra, a fejre, a lábra és a zsigerzacskóra tagolódik. Ez utóbbi a belső szerveket foglalja magában. A külső meszes váz anyagát a hátoldalról eredő bőrredő, a köpeny termeli. A testfal és a köpeny közötti üregben található az erekkel sűrűn behálózott légzőszerv, a kopoltyú vagy a tüdő.
Csigák osztálya
A csigák osztályába szárazföldi, édesvízi és tengeri fajok egyaránt tartoznak. Testüket többnyire külső meszes váz, a csigaház védi, amely a zsigerzacskóval együtt rendszerint felcsavarodik. Növényevő vagy ragadozó állatok. Táplálékukat a szájüregükben található, apró kitinlemezkékből álló reszelővel morzsolják szét. Légzőszervük kopoltyú vagy tüdő.
Meztelen csigák
A meztelen csigákcsökevényes házú, falánk növényevők. Bőrizomtömlővel mozognak, tüdővel l élegeznek. Fejükön két pár tapogató látható. Elszaporodvatetemes károkat okozhatnak a veteményesekben.
Éti csiga
Az éti csiga az egyik leggyakoribb csigafaj hazánkban. Növényevő, szájnyílásában a táplálék szétmorzsolására alkalmas szájszerv, reszelő található. Fején2 pár visszahúzható tapogató van. A nagyobbik pár végén ülnek a szemek. A kisebbik pár szagló- és tapintószerv. Az éti csiga házaspirálisan felcsavarodott. Veszély, hideg vagy szárazság esetén egy erős izom segítségével a ház alsó, kiszélesedő kanyarulatába húzódik vissza az állat. Kedvezőtlen körülmények között vékony mészlemezzel le is zárja annak nyílását.
Kagylók osztálya
A kagylók osztályába édesvízi vagy tengeri szervezetek tartoznak. Testüket két teknőből álló ka gylóhéj védi. Planktonnal, szerves törmelékekkel táplálkoznak. Izmos lábukkal tapadnak az aljzathoz, csak lassú helyváltoztatásra képesek. Táplálékukat a szájnyílásuk körül található csillók segítségével szűrik ki a vízből. Fejük nincs, kopoltyúval lélegeznek.
A kagylók gyöngyképzése
A kagylók köpenyében található mirigyek hozzák létre a kagylóhéjat, amelynek belső rétege fényes, sima felületű gyöngyházréteg. Ha a kagylók köpenye és héja közé valamilyen idegen test, például homokszem kerül, a köpeny mindig újabb és újabb gyöngyházréteget képez köréje. A szemc séből évek alatt gyöngy képződik. A legszebb és legértékesebb gyöngyöket a gyöngykagylók alakítják ki. Ez a természetes igazgyöngy. Mesterségesen is előállítanak kagylógyöngyöt, mégpedig úgy, hogy a gyűjtőkosarakban tenyésztett kagylók héja alá homokszemcséket helyeznek, „beoltják” a kagylót.
Fejlábúak osztálya
A fejlábúak osztályának tagjai tengeri ragadozók. Zsákmányukat tapadókorongos karjaikkal ragadják meg. Látásuk fejlett, a gerincesekére emlékeztető felépítésű, úgynevezett hólyagszemük van. Fajaik többségének nincs külső meszes váza, a héjnak rendszerint csak a csökevénye található meg a bőr alatt. A fejlábúak közé tartoznak a polipok és a tintahalak.
Csigaházas polipok
A csigaházas polipok a fejlábúak közé tartoznak. Testüketkamrákra tagolódó meszes váz védi. A pol ip a ház legkülső kamrájában tartózkodik. A többi kamrátgáz tölti ki, amelynek mennyiségétől függően az állat felemelkedik, vagy lesüllyed a vízben. A csigaházas polipok a tengerek mélyebb rétegeiben tartózkodnak. Ragadozók.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
