Az ember természetátalakító tevékenysége

Az utóbbi száz évben a Föld arca rendkívül gyorsan változott. A nagy erdőségek, a különleges élőhelyek, például a mocsarak életközösségei sok helyen áldozatul estek az ember természetátalakító tevékenységének.

A közlekedési hálózat, a települések és a mesterséges életközösségek érdekében kiirtották a természetes növényzet egy részét, ami sajnos az egész ott élő életközösség eltűnéséhez vezet. Kevés növény és állat képes a mesterségesen kialakított környezetben fennmaradni. Az ember által bolygatott területekről az alkalmazkodásra képtelen fajok elvándorolnak, vagy kipusztulnak. Épp ezért egyre sürgetőbb feladat minden lehetőt megtenni a természeti környezet védelméért.

Fajok kipusztulása

Az emberi beavatkozás miatt a történelem során a sok állat- és növényfajhalt ki és ma is sokat fenyeget a kipusztulás veszélye az élőhely elvesztése, a túlzott mértékű vadászat és halászat, az állatkereskedelem, az idegen fajokbetelepítése miatt. A szárazföldi gerinces állatfajok 36%-a a természetes környezet megváltozása miatt pusztult ki a Földön. A meggondolatlan vadászat irtotta ki 18%-ukat. Különlegessége miatt az állatkereskedelem áldozatává vált 21%, a maradék kihalásának oka ismeretlen.

Élőhelyek elvesztése

A mezőgazdasági művelés, az erdőirtások, az építkezések az élőhelyek vagy a táplálék elveszítésével járhatnak.

Az erdők irtása már az ókorban megkezdődött, igazán tragikus és világszerte jelentős mértékben azonban korunkra jellemző. Az erdők védelme nemcsak a természetes életközösségek sokféleségének megőrzése miatt fontos, hanem az oxigéntermelés és szén-dioxid megkötés egyensúlyának fenntartása miatt is. A fák kivágása után gyakran a talaj is tönkremegy. Ettől kezdve pedig sem mezőgazdasági termelést nem lehet végezni rajta, sem az eredeti erdő nem fejlődhet ki újra. Az erdő helyén csak a csupasz kőzet vagy igénytelen bozótos marad.

A mocsárvidékek gyors ütemben tűnnek el, hogy lecsapolásukkaltermőföldhöz vagy építési telkekhez jussanak. A víz elvezetése az életközösség teljes összeomlásához vezet. A lecsapolt területekenrossz minőségű termőföld keletkezik, amely hamar kimerül, és helyükön pár év múlva csak száraz, igénytelen fű és bozót marad. A gyér növényzetben kevés állatpopuláció tengeti életét.

Mindezek hatásának szemléltetésére néhány példa elegendő. A lazacok gyakorlatilag eltűntek Európából, mert a duzzasztógátak és a vízierőművek megakadályozzák vándorlásukat. A lazacokpatakokbanszaporodnak, majd a kikelt ivadékok a tengerekbe vonulnak, és ott fejlődnek. Az ivarérett egyedek ugyanabba a patakba térnek vissza szaporodni, ahol születtek.

Az európai hód valaha olyan gyakori volt hazánkban, hogy még település – Hódmezővásárhely – is viseli a nevét. A folyószabályozások, az élőhelyek pusztulása és a kíméletlen vadászat miatt a kihalás fenyegette. Hazánkban XIX. század közepén figyelték meg utoljára. 1996-ban visszatelepítési program indult a Duna-Dráva Nemzeti Park területén és a Hanságban. A visszatelepítés sikeresnek látszik, ezért jelenleg a Tisza mentén folytatódik a program.

A vidra elterjedési területe az élőhely elvesztése és a környezetszennyezés miatt Európában rendkívül beszűkült. Hazánkban ehhez képest még jelentős számban élnek. A kárpát-medencei állomány megóvása az egész európai állomány számára döntő fontosságú, ezért nemzetközi program indult a vidrák védelmében. A vidra nagy halrabló, ezért megóvása érdekében az egyik legfontosabb feladat a halgazdaságok érdekeinek és a természetvédelmi szempontoknak az egyeztetése.

Európai hód

Vidra fotója

Betelepített fajok hatása

A legtöbb betelepített faj Amerikában és Ausztráliában okozott jelentős gondot. Az Európából kivándorolt telepesek magukkal vitték háziállataikat is új hazájukba, sőt gyakran betelepítették a megszokott vadakat is, hogy vadászhassanak rájuk. Az őshonos élővilágra a jövevények gyakran végzetes hatással voltak. A kakapó Új-Zélandon élő röpképtelen papagáj. Majdnem kipusztult, mert a telepesek macskái vadásztak rá, táplálékát pedig a betelepített szarvasok ették meg.A dodó Mauritius szigetén élt, termetes, repülni nem tudó galambféle volt. A telepesek és a szigeten kikötő tengerészek könnyű zsákmányává vált.

Dodó

A túlzott vadászat és halászat következményei

A fajok jó részét a túlzott mértékű vadászat vagy halászat sodorta veszélybe. A vadászat szinte mindegyik bálnafajtveszélyezteti, mert az ivarérett egyedek száma annyira lecsökkent, hogy már nem képesek népességeiket fenntartani. A gazdasági haszon miatt ma is többet fognak ki közülük, mint amennyit a nemzetközi egyezmények megengednének.

A ragadozóknak gyakran rossz hírük van: vérszomjas emberevőknek, a haszonállatok vámszedőinek tartják őket. A farkasokat sokszor teszik felelőssé a nyájakirtásáért. Ugyanakkor az észak-amerikai farkasok közelebbi vizsgálata során kiderült, hogy fontos szerepük van a rénszarvas csordák egészséges állományának fenntartásában. A ragadozók zsákmánya ugyanis főleg a beteg és öreg állatok közül kerül ki.

Sok állatról elterjedt, hogy testrészeikbőlcsodagyógyszer állítható elő. Az orrszarvúkat például tülkös szarvukért ölték halomra. A tigrisek a leginkább veszélyeztetett fajok közé tartoznak. Élőhelyüket az utak és az emberitelepülések leszűkítették. Testrészeiket patikákban árulják, ráadásul szép csíkos bundájukat is értékesnek találják a vadászok.

Szibériai tigris

A természetvédelem feladatai

A természetvédelem célja, hogy a természet értékeit eredeti állapotukban megőrizze, lehetővé tegye a tudományos kutatást, segítse az oktatást, szolgálja a természetjárást és az emberek felüdülését. A védelem alá tartozhatnak egyes értékes fák vagy természeti képződmények, például barlangok. Az értékes fajokat, egyedeket, leggyakrabban a területtel együtt védik. Megkülönböztetünk természetvédelmi területeket, tájvédelmi körzeteket és nemzeti parkokat.

A tájvédelmi körzeteken, nemzeti parkokon belül vannak fokozottan védett területek is. Ezek egy része nem látogatható, tehát lezárt terület, más részük határait táblák jelölik.

A világ legnagyobb természetvédelmi szervezete a WWF (World Wildlife Fund). Az egész világon több millió tagja van, hazai szervezete a WWF Magyarország.

A WWF címere

Veszélyeztetett fajok védelme

A veszélyeztetett fajokat védelem alá helyezik. A hazai természetvédelemben védett és fokozottan védett fajokat különböztetnek meg. Nemcsak ritka és kihalás szélén állónövény- és állatfajok kerülnek védelem alá. A védett madarak listáján találjuk a házi verebet és a bütykös hattyút is, amelyek hazánkban még jelentős számban élnek, de Európában már nagyon megritkultak az állományaik. A védett fajokeszmei értékét forintban adják meg. A „legdrágább” állatfajok közé tartozik a parlagi vipera, a parlagi sas és a túzok. Ezek eszmei értéke jelenleg 1 millió forint.

Hazánkban az első állatvédelemmel foglalkozó rendelet Herman Ottó kezdeményezésére 1901-ben lépett érvénybe. Ebben 132 madár és 32 emlős fajt helyeztek védelem alá. 2001-ben 632 védett és 63 fokozottan védett növényt, valamint 828 védett és 137 fokozottan védett állatot tartottak nyilván.