A társulások függőleges térbeli elrendeződése, tagolódása, amely a fényért való versengés következtében alakul ki. A legtagoltabb társulás, az erdő, amelyben a lombkoronaszint mellett legtöbbször cserjeszint és gyepszint is megfigyelhető.

Trópusi és szubtrópusi elterjedésű, rendszerint feltűnő színes tollazatú, horgas csőrű, intelligens madarak. Gyakran tartják díszállatként őket. Ide tartozó fajok például az arapapagáj, a Pennant-papagáj, valamint a jácintkék ara.

A krokodilok rendjébe, az alligátorfélék családjába tartozó kajmánok legnagyobb méretű faja. Hossza 3-5 méter is lehet. Élőhelye Dél-Amerika édesvizei, főleg a lassú folyású folyók és tavak. Éjszaka vadászik kisebb méretű emlősökre, kétéltűekre, hüllőkre. A kereskedelmi célú vadászat miatt számuk megritkult.

(Ophiophagus hannah) A világ leghosszabb mérgeskígyója, amelynek hossza akár 5 és fél méter is lehet. A mérgessiklófélék családjába tartozik. Délkelet-Ázsia és India erdős területein elterjedt.

A hárpia (Harpia harpyja) a vágómadárfélék családjába tartozó, Közép-, és Dél-Amerika trópusi őserdeiben élő, hatalmas ragadozó madár. Testhossza 1 m körüli, szárnyfesztávolsága akár 2 méter is lehet. A tojó testmérete jóval nagyobb a hímnél. Nyaka és szárnyai kékesfeketék, feji és hasi része piszkosfehér. Farka hosszú keresztcsíkos. Csőre és karma erős. Fején felborzolható tollbóbita van.

A pókszabású ízeltlábúak közé tartozó család. Általában meleg vidékeken, trópusi területeken találják meg életterüket. Táplálékukat általában más ízeltlábúak jelentik. Testhosszuk 6-10 centiméter, de lábfesztávolságuk a 20 centimétert is meghaladhatja. Tartása napjainkban egyre elterjedtebb hobbitevékenység.

Zonális társulás az egyenlítő környékén.

Mezőgazdasági, fakitermelési célból, és az urbanizáció következtében az erdőségek nagy mértékű irtása anélkül, hogy ezt szakszerű erdőtelepítés követné. Az erdőirtások következtében a talaj biomassza előállító képessége csökken, a légköri szén-dioxid mennyisége nő, a természetes élőhelyek és ez által az ott élő flóra és fauna állományának rohamos csökkenéséhez vezet.

Zonális társulás az egyenlítő környékén.

A társulások függőleges térbeli elrendeződése, tagolódása, amely a fényért való versengés következtében alakul ki. A legtagoltabb társulás, az erdő, amelyben a lombkoronaszint mellett legtöbbször cserjeszint és gyepszint is megfigyelhető.

Más néven húsevő növények. Rovarok illetve más ízeltlábúak csapdába ejtésére specializálódott növények. A zsákmányszerzésre módosult szervük lehet levél vagy virág. Energiájukat fotoszintézissel nyerik, a rovarok emésztésével elsősorban nitrogénigényüket fedezik. Ilyen növény például a kancsóka, illetve a vénusz légycsapója.

Szigetszerűen elkülönülő, gazdag növényzetű terület a sivatagban, amely valamilyen vízlelőhely, forrás környezetében alakul ki.

A dromedár, másnéven egypúpú teve (Camelus dromedarius) a párosujjú patások közé tartozó, nagytermetű teveféle. Az Arab-félsziget és Dél-Ázsia sivatagaiban, félsivatagaiban volt őshonos, de vadon mintegy 2000 éve kihalt. Háziasított állatként Észak-Afrika és a Közel-Kelet sivatagjaiban sokfelé elterjedt. A sivatagi pásztornépek fontos állata, szinte minden részét (húsát,tejét, bőrét) felhasználják. Egyetlen púpja van, benne zsír formájában tápanyagot raktároz. Akár testtömege egyharmadát kitevő vízveszteséget is elvisel és szegényes táplálékon is elél.

A Kanári-szigeteken, a Közel- és Közép-Keleten, Észak-Afrikában, Indiában, Pakisztánban őshonos pálmafaj. Gyümölcse miatt más földrészeken is termesztett növény. Akár 23m-re is megnőhet, a termés fürtökben helyezkedik el, a fürtök akár a 8 kg-ot is elérik.

Különböző fajok tartós együttélésének egy típusa. Jellemzője, hogy az együttélésben résztvevő két vagy több faj mindegyike számára előnyökkel jár. Ilyen szimbiózisban élnek például a zuzmót alkotó moszatok és gombák.

Módosult föld feletti hajtástípus. Lapos, hengeres vagy gömb alakú, kevés levéllel rendelkező szártípus, vizet részben vakuólumokban, részben elnyálkásodó sejtfalaiban tárolja, ezért szárazságtűrő növényekre jellemző. Ilyen szártípussal rendelkeznek például a kaktuszok, egyes szárazságtűrő kutyatejfélék, varjúhájfélék.

A pozsgás növények szárazságtűrő, levelükben vagy szárukban sok vizet raktározó, húsos, vaskos hajtású növények. Közéjük tartozik például a kövirózsa vagy a kaktuszok.

Az állandó vízállapotú növények testét bőrszövet védi a kiszáradástól. Párologtatásuk szabályozottan, a gázcserenyílásokon keresztül történik.

Az egészen rövid életű növények, egy év alatt több nemzedéket hoznak létre. Ilyen pl. a pásztortáska, a tyúkhúr, stb.

Az ízeltlábúak törzsébe, és a pókszabásúak osztályába tartozó állatok. Nyolc lábuk van. Testük szelvényezett, potrohuk hátuk felett visszahajlik, végén méregtövis van. Ragadozó állatok, rendszerint éjjel aktívak. Főleg trópusi és szubtrópusi területeken élnek.

Szubtrópusi és trópusi területeken elterjedt, ősi típusú rovarok. Általában törmelékkel, elhalt növényi részekkel táplálkoznak. Bélrendszerükben szimbionta egysejtűek élnek, ezek segítségével képesek a cellulóz lebontására is. Óriási kolóniákat alkotó társas rovarok (államalkotó rovarok). Egy termeszvár akár több méter magas is lehet, és több millió termesz élhet benne, köztük királynő, katonák és dolgozók. Egyes területeken a termeszek óriási gazdasági károkat okoznak.

A nagymacskák közé tartozó, főleg Afrikában elterjedt ragadozó. Korábban Ázsiában is nagyobb számban élt. Hím példányaik elérhetik a 250 kilogrammos testtömeget és a farok nélkül számított akár 250 centiméteres testhosszt. A nőstények valamivel kisebbek. Jellegzetes különbség a nemek között a hímekre jellemző sörény.

Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) az elefántfélék családjába tartozó növényevő emlős, amely a legnagyobb ma élő szárazföldi állat. Afrikában őshonos. Magassága elérheti a 3 métert, tömege pedig akár 6-8 tonna is lehet. Az afrikai elefánt hosszú ormánnyal rendelkezik, melynek a szaglásban, ivásban és táplálékszerzésben van feladata. Felső metszőfoguk agyarrá módosult, mely a 2 méteres hosszúságot is elérheti. Az afrikai elefánt az indiai elefántnál nagyobb termetű, s rokonánál lényegesen nagyobb fülekkel rendelkezik.

Nagytestű dögevő madarak. Az Óvilágban és az Újvilágban is megtalálhatók. Tipikus jellemzőjük a tollmentes, kopasz fej és nyak, ami fontos szerepet játszik hőháztartásuk szabályozásában.

A méhlepényes emlősök egyik rendje. Általában két ujjuk van. Életmódjuk többnyire növényevő, szaglásuk kiváló, két nagy csoportjuk a kérődzőek és a nem kérődzőek. Ide tartoznak például a disznófélék, vízilófélék, zsiráffélék, tevefélék, szarvasfélék és a tülkösszarvúak.

Olyan terület, ahol a száraz évszak 6-8 hónap, de az évi csapadékmennyiség 900–1000 mm. Erdeje összefüggő, de a lombkorona szint alig zárt. A legtöbb fa csak 4-8 m magas száruk görbe, gyakoriak a tisztások.

Lombhullató, körülbelül 20 méter magasra megnövő, jellegzetesen vaskos, pozsgás törzsű, tányérszerűen elterülő lombkoronájú fa. Élettere a trópusi, szubtrópusi Afrika. Termése a baobab, amely sokrétű emberi fogyasztásra alkalmas, így a majomkenyérfa haszonnövény.

A trópusi területekre jellemző vegetáció a cserjés szavanna. A csapadék mennyiségének csökkenésével az erdős szavannától a cserjés szavannához jutunk. Jellemző növénytakarója elefántfüvek, akáciák, tüskés bozótok.

A mirtuszfélék családjába tartozó nemzetség, legtöbb fajuk Tasmánia és Ausztrália területén honos. Gyorsan növő örökzöld fák, csak néhány lombhullató van köztük. Levelei a koalák kizárólagos táplálékát jelentik, magas illóolaj tartalmúak, bennük többek között antiszeptikus hatású cineol van, ezért gyógynövényként is használják.

Trópusi területeken megjelenő füves puszták (szavannák) egyik fajtája, olyan területeken alakul ki, ahol a hőmérséklet magas, de a csapadék csak 500-1000 mm évente, a száraz évszak hosszú, így összefüggő erdő nem alakul ki. A növénytakaró többnyire lágyszárúakból (főleg pázsitfűfélékből) áll, fák csak elszórtan, legfeljebb kisebb csoportokban találhatók, azok is főleg a szárazsághoz alkalmazkodni képes lombhullatók (pl. akáciák, majomkenyérfák) közé tartoznak.

A pillangósvirágúak családjába tartozó, kétszikű növények, melyek zömmel fás szárúak. Levelük összetett, lombkoronájuk ernyő formájú, termésük hüvelytermés. Szárazságtűrő növények. Mintegy 1300 faj tartozik ebbe a nemzetségbe, amelynek legismertebb tagjai a szavannák 20-30-as csoportokban növő jellegzetes fái.

Az állandó vízállapotú növények testét bőrszövet védi a kiszáradástól. Párologtatásuk szabályozottan, a gázcserenyílásokon keresztül történik.