A mediterrán éghajlatú területekre jellemző, örökzöld, szárazságtűrő fákból álló erdőségek.

Mérsékeltövi és trópusi területek határán, monszun éghajlaton kialakuló, főként örökzöld fajokból álló erdőségek. Szubtrópusi esőerdőnek is nevezik. A fák többsége örökzöld, leveleik fényesek és bőrneműek. Gyepszintje, moha-, és zuzmószintje egyaránt fejlett. Délkelet-Ázsia természetes növényzete babérlombú erdő.

A tyúkalakúak rendjébe, fácánfélék családjába tartozó, általában közepes vagy nagytermetű madarak. Testük zömök, rövid, általában rossz repülők. Csőrük erős, végén kampós, karmaik jól fejlettek. A két ivar rendszerint nagyon eltérő, a hímek sokkal díszesebbek, mint a tojók. Fajaik az egész világon elterjedtek, hazánkban honos pl. a siketfajd és a nyírfajd.

A hideg mérsékelt övezet nagy kiterjedésű, tűlevelű erdőségei (fenyvesek).

A harmatfűfélék családjába tartozó 5 – 15 cm magas védett évelő növényfaj. A trópusoktól a sarkvidéki területekig az egész Északi féltekén előforduló lágyszárú növény. Túlnyomórészt lápok nitrogénvegyületekben szegény tőzegén él. Rovarfogásra módosult levelei tőlevélrózsában állnak. Levelei érintés hatására tigmonasztiás mozgásra képesek, és összecsukódnak, csapdába ejtve a rovarokat. A levélszéleken mirigyszőrök vannak, amelyek végén harmatcsepphez hasonló ragadós anyag válik ki, emésztőenzimet tartalmaz. A rovarok lebontásával elsősorban nitrogénigényét fedezi. Termése toktermés.

A barnamedve (Ursus arctos) az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe, és a medvefélék családjába tartozó faj. Eurázsiában és Észak-Amerikában őshonos. Testhossza 1-3 méter, testtömege 100-800 kg. Több alfaja van, ismertebbek a szürkemedve (grizzly), és a kodiak-medve, ez utóbbi az egyik legnagyobb szárazföldi ragadozó. A barnamedve testfelépítése robosztus, rendkívül izmos, talponjáró. Mindenevő, gumós zápfogai vannak. Érzékszervei fejlettek, különösen a szaglás. Téli álmot alszik.

Mocsaras területek növénymaradványaiból néhány ezer év alatt képződött természetes szénféleség.

A mókusfélék családjába tartozó rágcsálók. Észak-Amerikában és Eurázsiában honosak, általában hegyvidéki területen, havasi legelőkön, például az Alpokban illetve a Pireneusokban. Növényevők. Odúkban élnek, hosszú téli álmot alszanak. Szociális állatok, közösségeket alkotnak. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában február 2-án a mormota viselkedéséből jósolják meg, milyen időjárás várható.

A virágos növények egyik nagy csoportja a zárvatermők mellett. Fásszárúak, szállítószöveteikre a tracheidák jellemzők, többségük örökzöld, kevés lombhullató fajuk van. Levelük sokféle lehet, fenyők esetében jellegzetes a tűlevél. Gyantát tartalmazhatnak. Viráguk egyivarú, virágtakarójuk redukált. Jellegzetes női virágzatuk a toboz. Magvas növények, a magkezdemények a szabadon álló, nyitott termőleveleken ülnek, erről kapták nevüket. Főbb csoportjaik a fenyők, tiszafák, ciprusok, cikászok, páfrányfenyő (ginkgó).

Az oxónium ion túlsúlya miatt kialakult kémhatás. A pH 0 -7 közötti tartományban van.