Adaptív szétterjedés Evolúciós folyamat, amelynek során a közös őstől származó
élőlénycsoportok különböző élőhelyeket benépesítve eltérő úton
fejlődtek tovább.

Baktériumokat megfertőző vírusok.

A baktériumok örökítőanyaga (a bakteriális DNS) általában egyetlen, cirkuláris (kör alakú) kromoszómát alkot, amely a sejtplazmában helyezkedik el.

Az a jelenség, mikor egy baktérium genetikai állományának egy része átjut egy másik baktériumba, és megváltoztatja annak működését. A baktériumtranszformációt a génsebészet során is alkalmazzák. A jelenséget Frederick Griffith fedezte fel 1928-ban, tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae baktériumokkal végzett kísérletei során. A baktérium egyik törzse halálos tüdőgyulladást okoz egerekben (S-törzs), míg a másik nem okoz fertőzést (R-törzs). A hőkezeléssel elölt kórokozó (S), és nem fertőző (R) baktériumok keverékével beoltott egerek elpusztultak tüdőgyulladásban. Ez azt jelenti, hogy az elölt S forma fertőzést okozó tulajdonsága valahogyan átkerült a nem fertőző R-baktériumokba, áttranszformálta őket fertőzőképessé. Eleinte fehérjének tartották a transzformáló anyagot, később kiderült, hogy az DNS.

Beltenyésztés Rokon egyedek közötti szaporodás, ami kedvez a homozigóta genotípusok
elterjedésének, s így csökkenti a populáció genetikai
sokféleségét.

A nyirkosabb, hűvösebb klímát kedvelő társulások. Zárt lombkorona szintjük miatt a cserje és gyepszintje gyér, kevés fajból áll. Egyeduralkodó fafaja a bükk. Elvétve közönséges gyertyán, korai juhar, magas kőris, hegyi juhar. Cserjeszintjük jellemző növénye a farkasboroszlán. Lágyszárú fajai a szagos müge, az erdei madársóska, az egyvirágú gyöngyperje, a bükkös sás, és a fehér perjeszittyó.

Az emberi tulajdonságok öröklődését családfával követhetjük. A családfa vagy pedigré a rokoni kapcsolatok grafikus ábrázolása. A nőket körrel, a férfiakat négyzettel, míg az ismeretlen nemű családtagokat rombusszal jelöljük. A házasságot a két szimbólum vízszintes összekötésével, a gyerekeket függőleges vonallal kapcsoljuk a szüleik házasságát jelölő vonalhoz. A személyeket ábrázoló szimbólumokat balról jobbra születési évük növekvő sorrendjében tüntetjük fel.

A humángenetikai vizsgálatok során alkalmazott módszer. A családfa-elemzésnél is a mendeli szabályok érvényesek. Az emberi tulajdonságok öröklődését családfával követhetjük. Bizonyos betegségek előfordulási valószínűsége a családfa elemzésével megállapítható, ha ismerjük a teljes családi kórtörténetet.

A cseres tölgyes hazánk egyik leggyakoribb erdőtársulása. Két fő fafaja a csertölgy és a kocsánytalan tölgy. A lombkorona nem záródik szorosan, így több fény jut be az erdő belsejébe, gazdagabb cserje- és gyepszint alakulhat ki.

A táplálékhálózat csúcsán álló harmadlagos fogyasztó. Nincs természetes fogyasztója. Ilyenek pl. a sasok, rókák, farkasok, medvék, oroszlánok stb.

A hüllők egyik öregrendje, amely a földtörténeti középidőben az állatvilág egyik legnagyobb fajszámú csoportja volt. (Sokszor tévesen minden ekkor élt hüllőt dinoszaurusznak neveznek, pedig a pl. a repülő Pterosaurusok, vagy a tengeri Ichthyosaurusok, Pleziosaurusok nem dinoszauruszok.) Ide tartoztak a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok (pl. Diplodocus, Brachiosaurus), de voltak köztük egészen kis termetű fajok is. Többségük szárazföldi életmódot folyatatott. Újabb kutatások szerint melegvérűek is lehettek közöttük, egyes fajaik társas életet éltek, utódaikat gondozták. 65 millió éve a kréta-tercier kihalási esemény következtében haltak ki. Nem tekinthetők a ma élő hüllők őseinek, mert azok más hüllőcsoportokból alakultak ki, legközelebbi mai hüllőrokonaik (testvércsoportjuk) a krokodilok. (A legújabb kutatások szerint a madarak is a dinoszauruszok közé tartoznak, valójában az egyetlen máig élő csoportjuknak tekinthetők!)

Homozigóta domináns és homozigóta recesszív szülők utódai domináns fenotípusúak; ezek egymás közti keresztezéséből származó utódok pedig 3:1 arányban domináns és recesszív fenotípusúak az allélok kombinálódása miatt.

Az egyedszám és a terület hányadosa; megadja, hogy egységnyi területen átlagosan hány egyed fordul elő. A vízben és a levegőben tartózkodó élőlényeknél nem területre, hanem térfogatra számoljuk az egyedsűrűséget.

Az emlősszerű hüllők egyik csoportja, ma élő leszármazottaik az emlősök. A perm időszakban jelentek meg, mintegy 275 millió éve. Hüllő jellegeik mellett kialakulóban voltak emlős-jellegzetességek is, pl. testhőmérséklet-szabályozás, emlősszerű fogazat és koponyajellegek.

Jellemzően fászárú növényeket tartalmazó társulás.

Zonális társulás az egyenlítő környékén.

Az allélok gyakoriságának változása a populációkban. Ennek következtében a különböző fenotípusos bélyegek gyakorisága is módosul, és az élővilág szüntelenül, alkalmazkodik a környezetéhez.

Saját klimatikus zónáján kívül, eltérő helyi éghajlati (mikroklimatikus) viszonyok között kialakult társulás.

Egy fajba soroljuk mindazokat az egyedeket, amelyek lényeges külső és belső tulajdonságaikban megegyeznek, és magukhoz hasonló, szaporodásra képes utódokat tudnak létrehozni.

A fenilketonúria egy recesszíven öröklődő anyagcsere betegség, melyet a fenilalanin tirozin átalakulást katalizáló hidroxiláz enzim hiánya okoz. A betegség a szellemi fejlődés elmaradását okozza. Tünetei: a vizelet furcsa szaga, melynek oka a fenilpiruvát magas koncentrációja.

Egy élőlény szemmel látható, különböző vizsgálatokkal kimutatható tulajdonságainak összessége.

A fenyvesek hűvösebb éghajlatú, jó vízellátottságú, de tápanyagokban viszonylag szegény talajokon fordulnak elő. Aljnövényzetük kevés fajból áll, mivel a lehulló tűlevelek miatt a talaj savassá válik.

Az életközösségek azon tagjai, amelyek más élőlényekkel táplálkoznak. Vannak köztük növényevők, húsevők és mindenevők. A fogyasztók az állati egysejtűek és az állatok.

A hegységekben a tengerszint feletti magasság növekedésével egymás fölötti szintekbe rendeződve alakulnak ki az egyes éghajlati övezetek megfelelői. Ez az ún. függőleges földrajzi övezetesség. A magasság növekedésével csökken a hőmérséklet, az évi közepes hőingás, a légnyomás, és a levegő oxigéntartalma, míg nő a csapadék mennyisége és a napi hőingás.

A genetikai sokféleség csökkenése a populációban. Oka lehet a genetikai sodródás, beltenyésztés vagy szélsőséges mértékű szelekció.

Az allélgyakorisági értékek véletlenszerű megváltozása a populációban. Főleg a kis egyedszámú populációkban jelentős.

A kiválasztott sejt, egyed vagy faj genetikai állományát, ezzel a tulajdonságkészletét megváltoztató eljárások összefoglaló neve.

A gyepszint a növényzeti szintek egyike, erdőben a lombkoronaszint és a cserjeszint alatt helyezkedik el, nyílt területeken ahol nem alakul ki erdőtakaró, a legmagasabb szintet képviseli. Főleg lágyszárú fajokból áll. Fajgazdagsága nagyban függ a fényviszonyoktól, zárt lombkorona alatt igen szegényes, legfeljebb a lombfakadás előtt számottevő (ilyen pl. a gyertyános tölgyes kora tavaszi geofiton aszpektusa).

Véralvadási faktorok örökletes hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar, melynek következtében kisebb sérülések során is nagy, elhúzódó vérzés alakulhat ki. Leggyakoribb formája a VIII-as faktor hiánya, mely X-hez kötöttem öröklődik.

A hínárosok álló vagy lassan folyó vizek azonális társulásai. A hínártársulásokat két nagy csoportra osztjuk: a lebegő, és a gyökerező hínárosokra.

Száraz területeken, homokos talajon kialakuló, rendszerint pionír jellegű társulások. Hazánkban elsősorban a Kisalföldön és a Duna-Tisza közén fordulnak elő. Jellemző fajaik pl: cérnatippan, homoki pipitér, vadrizs, rozsnok fajok, királydinnye. A szukcesszió során általában a nyílt homokpuszták váltják fel a homoki gyepeket.

Az ivarsejtekben a meiotikus osztódás során egymással párbaálló kromoszómák, melyeknek géntartalma és génelrendeződése túlnyomórészt megegyezik.

Nagy egyedszámú népesség, amelyben nem hat szelekció, nem történik mutáció, nincs ki- és bevándorlás és a párválasztás véletlenszerű.

Egyes populációk bizonyos környezeti tényező változására érzékenyen reagálnak. Indikátorként jelzik (jelenlétükkel vagy hiányukkal) az adott környezeti tényező hatását. Például a csalán tömegesen él a magas nitrogéntartalmú talajokon.

A helyi környezeti tényezők hatására kialakuló társulás, ami eltér a zonálisan jellemzőtől. Ilyenek pl. a mocsarak, a szurdokerdők, égerlápok stb.

Az éghajlati öveknek megfelelő lombhullató ill. örökzöld erdők.

Adott éghajlati övre jellemző környezeti tényezőkhöz (hőmérséklet, csapadék, napsütés) alkalmazkodott társulás.

Megadja, hogy a populáció mekkora hányada tartozik az egyes korcsoportokba.

Ökológiai fogalom, az adott élőhelyen a populációk létfenntartásához szükséges tényezők összessége, melyek a populáció növekedésének elvi határát jelentik.

A vizsgált élőlényre vagy populációra hatással bíró tényezők. Élettelen környezeti tényezők: a hőmérséklet, a fény, a levegő, a víz és a talaj. Élő környezeti tényezők: a fajtársak, a tápláléka, a fogyasztói, a fészek konkurensei stb.

Társadalmi tevékenység, melynek célja az ember környezetet károsító tevékenységének csökkentése és a létrejött károk mérséklése és az eredeti állapot visszaállítása.

Logisztikus növekedés, az elérhetetlen K populációméretre való törekvés mellett alacsony mortalitás jellemzi. Lassab növekedési ráta és a környezeti források maximális kihasználása jellemzi.