A környezet tartós, egyirányú változásának következtében lassan átalakul az ökoszisztéma szerkezete. Ez a társulásfejlődési folyamat a szukcesszió.

Ha egy hazai erdőben tisztást vágnak, először lágy szárú növények telepednek meg, alacsony bozót alakul ki. Lassanként, évek múlva megjelennek az első cserjék és fák, majd ismét kialakul az erdő. Ebben a folyamatban megváltozik az ökoszisztéma fajgazdagsága, sokfélesége és egyéb ökológiai jellemzői.

Szukcessziós folyamat nemcsak emberi beavatkozás vagy természeti katasztrófa (pl. egy tűzvész vagy vulkánkitörés) hatására indulhat el, hanem természetes körülmények között is létrejöhet. Szukcesszió történik az üres élőhelyek benépesedése, egy tó feltöltődése során is. Tófeltöltődés

A szukcesszió folyamatában az elsőként megjelenő, úgynevezett pionírtársulásoktól kezdve egyre fejlettebb társulások váltják egymást, míg kialakul az adott körülmények között legösszetettebb életközösség, a zárótársulás. A társulás fejlődésével emelkedik a populációk közötti kölcsönhatások száma, megszaporodnak a mindkét fél számára előnyös kapcsolatok, segítve az együtt élő populációk elterjedését. A szukcesszióban elöl álló társulások kisszámú, kevéssé specializált, gyors elszaporodásra képes, r-stratégista populációkból állnak. Kezdetben kicsi az ökoszisztéma biomasszája, de nagy a biológiai produkció. Ilyen körülmények között az ökoszisztéma kevéssé képes az önszabályozásra.

A szukcesszió társulásai közül a zárótársulásnak a legnagyobb a fajgazdagsága és a sokfélesége, ez áll a legtöbb szintből és ennek a legbonyolultabb a mintázata. A zárótársulás anyag- és energiaforgalma a fejlett szerkezet és a sokféle populációs kölcsönhatás miatt jól szabályozott. Az ilyen életközösségek elviselik a kisebb, időszakos külső hatásokat, beavatkozásokat, és bennük rövidebb-hosszabb idő alatt visszaáll az eredeti állapot.