A klasszikus genetika mind a mai napig használt kísérleti módszereinek kidolgozása és az öröklődés alaptörvényeinek megfogalmazása Gregor Mendel (1822-1884) osztrák tudós nevéhez fűződik. Veteményborsóval végzett kísérleteiben tiszta származéksorú, homozigóta szülőket keresztezett egymással, és egy vagy két jelleg öröklődését követte nyomon több nemzedéken keresztül. Eredményeit statisztikai módszerekkel értékelte, és ezekből vonta le következtetéseit. Megállapította, hogy a tulajdonságok öröklődéséért különböző faktorok, mai kifejezéssel gének felelősek. Az egyedek a faktorokból kettőt-kettőt tartalmaznak, és fenotípusuk attól függ, milyen összetételben hordozzák a faktorokat. Mendel eredményeit 1865-ben publikálta, de munkájának jelentőségére csaknem két évtizeddel halála után, 1900-ban derült fény. Emlékének tisztelegve tételeit Mendel-szabályoknak nevezték el. Mendel korában a kromoszómákat még nem ismerték, ezért különösen nagyra kell értékelni, hogy kísérletei alapján, számításokkal alátámasztva fölfedezte a genetika alaptörvényeit.