Elkülönítés.1.) Populációk közötti génáramlás megakadályozása. 2.) Fertőző egyedek elszigetelése. 3.) Szervek, vegyületek stb. elválasztása.

Más szóval népesség. Egy faj egy helyen, egy időben élő, tényleges szaporodási közösséget alkotó egyedei.

Az allélok gyakoriságának változása a populációkban. Ennek következtében a különböző fenotípusos bélyegek gyakorisága is módosul, és az élővilág szüntelenül, alkalmazkodik a környezetéhez.

Adaptív szétterjedés Evolúciós folyamat, amelynek során a közös őstől származó
élőlénycsoportok különböző élőhelyeket benépesítve eltérő úton
fejlődtek tovább.

Alkalmazkodás. Több értelemben használják : 1.) az élőlényeknek az a képessége, hogy életfolyamatai meghatározott mértékig módosulnak a környezet hatására, 2.) evolúciós értelemben a nagyobb élőlénycsoportok adott viszonyokhoz megfelelőbbé válása.

Alapító hatás A genetikai sodródás egyik lehetséges folyamata. Egy nagy létszámú
populációból kiválik egy kisebb csoport és új népességet alapít. Az
új populáció allélgyakorisági értékei jelentősen eltérhetnek az
eredetitől.

A genetikai sokféleség csökkenése a populációban. Oka lehet a genetikai sodródás, beltenyésztés vagy szélsőséges mértékű szelekció.

Beltenyésztés Rokon egyedek közötti szaporodás, ami kedvez a homozigóta genotípusok
elterjedésének, s így csökkenti a populáció genetikai
sokféleségét.

Adott génlókuszhoz tartozó allélok előfordulásának mértéke a populáción belül. Reális populációkban az allélgyakoriság folyamatosan változik, nagymértékben befolyásolja a környezeti tényezők változása. Ideális populációk esetén az allélgyakoriság generációról generációra változatlan marad, melyet a Hardy-Weinberg egyensúly ír le. A Hardy-Weinberg egyensúly egyenletben is kifejezhető: p2 + 2pq + q2 = 1 és p + q = 1, ahol p a domináns allél relatív gyakorisága, q a recesszív allél relatív gyakorisága, p2 a homozigóta domináns egyedek relatív gyakorisága, q2 a homozigóta recesszív egyedek relatív gyakorisága.

Adaptív evolúció Természetes szelekció révén a populáció allélgyakorisági értékei
úgy változnak, hogy a népesség a környezethez egyre jobban
alkalmazkodik.

Adott génlókuszhoz tartozó allélok előfordulásának mértéke a populáción belül. Reális populációkban az allélgyakoriság folyamatosan változik, nagymértékben befolyásolja a környezeti tényezők változása. Ideális populációk esetén az allélgyakoriság generációról generációra változatlan marad, melyet a Hardy-Weinberg egyensúly ír le. A Hardy-Weinberg egyensúly egyenletben is kifejezhető: p2 + 2pq + q2 = 1 és p + q = 1, ahol p a domináns allél relatív gyakorisága, q a recesszív allél relatív gyakorisága, p2 a homozigóta domináns egyedek relatív gyakorisága, q2 a homozigóta recesszív egyedek relatív gyakorisága.

Létező populáció.,

Nagy egyedszámú népesség, amelyben nem hat szelekció, nem történik mutáció, nincs ki- és bevándorlás és a párválasztás véletlenszerű.

A Homo nemzetség magába foglalja a mai modern emberi fajt és annak közvetlen őseit, valamint néhány kihalt oldalágat. Egyetlen élő faja a modern ember (Homo sapiens sapiens). A Homo nemzetség a mai becslések szerint mintegy 2.3-2.4 millió éves, az Australopithecusokból alakultak ki. Az evolúciós fejlődés során a koponya átmérője, térfogata erősen növekvő tendenciát mutat. A Homo nemzetség Afrikából származtatható, majd néhány fajuk (Homo erectus, Homo sapiens) onnan kivándorolva népesítette be a többi kontinenst.

Emlősök osztályába tartozik az erszényes emlősök alosztálya. Nevüket az anyaállat hasoldali bőrredőjéről kapták, ahol a kicsinyek a születés után egy ideig fejlődnek. Erre az erszényre azért van szükség, mert a kicsinyek igen fejletlenül jönnek a világra. Az erszényben a kicsinyek rászívják magukat az anya emlőire, amit sokszor hónapokig nem engednek el, az erszényből nem jönnek elő. Néhány példa erszényesekre: kenguru, oposszum, koala medve stb.

Az emlősszerű hüllők egyik csoportja, ma élő leszármazottaik az emlősök. A perm időszakban jelentek meg, mintegy 275 millió éve. Hüllő jellegeik mellett kialakulóban voltak emlős-jellegzetességek is, pl. testhőmérséklet-szabályozás, emlősszerű fogazat és koponyajellegek.

A hüllők egyik öregrendje, amely a földtörténeti középidőben az állatvilág egyik legnagyobb fajszámú csoportja volt. (Sokszor tévesen minden ekkor élt hüllőt dinoszaurusznak neveznek, pedig a pl. a repülő Pterosaurusok, vagy a tengeri Ichthyosaurusok, Pleziosaurusok nem dinoszauruszok.) Ide tartoztak a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok (pl. Diplodocus, Brachiosaurus), de voltak köztük egészen kis termetű fajok is. Többségük szárazföldi életmódot folyatatott. Újabb kutatások szerint melegvérűek is lehettek közöttük, egyes fajaik társas életet éltek, utódaikat gondozták. 65 millió éve a kréta-tercier kihalási esemény következtében haltak ki. Nem tekinthetők a ma élő hüllők őseinek, mert azok más hüllőcsoportokból alakultak ki, legközelebbi mai hüllőrokonaik (testvércsoportjuk) a krokodilok. (A legújabb kutatások szerint a madarak is a dinoszauruszok közé tartoznak, valójában az egyetlen máig élő csoportjuknak tekinthetők!)