Az evolúció folyamatában nem elhanyagolható a véletlen szerepe. A véletlenszerűen, hirtelen bekövetkező allél gyakoriság-változást genetikai sodródásnak nevezzük. Ge Északi elefántfóka netikai sodródás történik, ha egy populáció egyedszáma túlságosan lecsökken. Ilyen esemény lehet, ha a populáció eredeti környezetéhez legjobban alkalmazkodó egyedek nagy része valamely véletlen esemény (pl. áradás, vulkánkitörés) miatt elpusztul, és éppen a kedvezőtlen sajátságokat kialakító allélok maradnak fenn nagyobb arányban. A genetikai sodródás előre látható következménye, hogy a populációban a géneknek kevés vagy csak egyetlen allélja marad, ezért a népesség egyedei nagymértékben homozigóták. A genetikai sokszínűség csökkenése pedig rontja az egyedek alkalmazkodási képességét a környezet változásaihoz.

A populációk mérete és ezzel együtt genetikai sokszínűsége csökkenhet a kultúrterületek terjeszkedésével, a vadon élő növényzet felhasználásával (pl. fakitermeléssel), a természetes élőhely méretének csökkenésével, a vadállat-populációk túlzott mértékű vadászatával. Az 1890-es években a kíméletlen vadászat miatt az északi elefántfóka populációjának egyedszáma 100 alá csökkent. A kihalás szélére került faj a hatékony természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően megmenekült, populációjának egyedszáma már meghaladja a százezret. A megnövekedett populáció egyedeinek genetikai vizsgálata során azonban megállapították, hogy génjeik túlnyomó részének csak egyetlen allélváltozata van.

A populációk egyedszámát csökkentheti akár egy út megépítése is. Az életközösség élőhelyét átszelő közút sok-sok élőlény számára átjárhatatlan. Ezen élőlények esetén az eredeti populáció két kisebbre esik szét, amelyekben már előtérbe kerülhet a sodródás.

Az alapító hatás

Az alapító hatás a genetikai sodródás - allélgyakoriságok értékének véletlenszerű megváltozása a populációban - speciális esete. Ha egy nagy populációból kisszámú egyed elvándorol élőhelyéről, és új populációt alapít, akkor a csoport az eredeti népesség génállományának csak csekély hányadát viszi magával. Az elvándorló csoportban egyes allélok előfordulása sokkal kisebb lehet, mint a kiindulási populációban volt. A ritka allélok pedig a kis egyedszámú népességben a genetikai sodródás révén elveszhetnek. Ennek a fordítottja is előfordulhat, vagyis az eredeti populációban ritka allélok az elkülönülő közösségben feldúsulhatnak.

Egyes kis létszámú emberi közösségekben jól megfigyelhető az alapító hatás következménye. Pennsylvaniában a zárt közösséget alkotó Amish szekta tagjainak körében feltűnően gyakori egy recesszíven öröklődő betegség, amelynek jellegzetes tünete a lábak rövidsége, valamint a hatujjúság. A populációt 13 ezer fő alkotja, közülük minden százhatvanadik homozigóta a betegséget kialakító allélra és mutatja a kór tüneteit. Valószínűleg a szektát alapító házaspár egyik tagja hordozta a betegség allélját, a populáció számos tagja pedig az ő leszármazottja.

Hatujjúság és rövid lábak