A hasonló ősmaradványokat kialakulásuk sorrendje alapján fokozati sorokba állítják, amiből megállapítható az evolúciós fejlődés iránya. Az ősi kőzetekben kezdetlegesebb, a fiatalabb kőzetekben viszont a maiakhoz egyre hasonlóbb élőlények maradványai találhatók. A fokozati sorok azt mutatják, hogy az elkülönült populációkból kialakult fajok vagy magasabb rendszertani egységek fejlődése egyes esetekben a különböző környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás eredményeként nagyon eltérő úton folytatódott. Az ilyen, szétágazó evolúciós utat divergens fejlődésnek nevezzük. A divergens fejlődést jól példázza a szárazföldi gerincesek közös ősi típusából kialakult sokféle rokonsági csoport. Ezzel ellentétes a konvergens fejlődés, amikor hasonló környezetben élő, hasonló életmódú, de eltérő eredetű élőlények az adaptív evolúció eredményeként hasonlóvá váltak.

Szárazföldi gerincesek végtagjának szerkezete

Alkák és pingvinek

A közeli rokonságban nem álló alkák és pingvinek hasonló testalakja, színe a konvergens fejlődés példája. Mindkét madárcsoport tagjai mélyen a víz alá bukva tengeri halakra vadásznak.