Széncinege Egy adott élőhelyen az egy társulásban található populációk számát a populációs kölcsönhatások közül a táplálékszerzésen kívül alapvetően a versengés folyamata és kimenetele határozza meg. A rendelkezésre álló erőforrásokat a versengő populációk osztják fel egymás között.

A populációk környezeti igényének leírására a tudomány az ökológiai niche (ejtsd nis) fogalmát használja, ami magában foglalja mindazokat a környezeti feltételeket, élőhelyi jellemzőket, erőforrásokat, amelyek a populáció fennmaradása szempontjából lényegesek.Egy társulásban nem élhet tartósan egymás mellett két olyan populáció, amelyeknek a környezeti igénye, ökológiai niche-e megegyezik egymással. A kevésbé versenyképes populáció előbb vagy utóbb kiszorul a társulásból. Ez a szabályszerűség a kompetitív kizárás elve.

Ha ez az elv minden versengő populáció esetében érvényesülne, akkor a társulások fajgazdagsága nagyon kicsi lenne. A valóságban a versengő populációk megélhetnek egymás mellett, ha ökológiai niche-ük legalább egy ponton eltér egymástól.A hazai erdők rovarevőénekesmadarai például versengenek a táplálékért, mégis tartósan megélnek egymás mellett, mert máshonnan gyűjtik zsákmányukat: a fülemülék a cserjeszintben, a cinegék a fák lombsátrában. Az afrikai szavannáknövényevői közül a zsiráfok a magas fák lombját, a nagy testű antilopok a magasabb füvet és a cserjéket, a zebrák az alacsonyabb füvet legelik.

A példákból látható, hogy a versengő populációkökológiai niche-e az evolúció során oly módon különült el egymástól, hogy felosztják egymás között a rendelkezésre álló erőforrásokat. A niche-elkülönülést példázza az erdők szintezettsége is. Az evolúció során eltérő fényigényű populációk alakultak ki, a lombkoronaszintben fényigényes, a cserjeszintben közepes fényigényű, a gyepszintbenárnyéktűrő növények élnek.

Fülemüle