Hazánk Európa közepén, a valódi mérsékelt éghajlati övben helyezkedik el, a nedves és a száraz kontinentális éghajlatú zónák határán.Területén találkozik a mérsékeltövi lombhullató erdők és az eurázsiai füves pusztákbiomja. A középhegységek hegyhátai és sziklás területei, a síkságok homokbuckái és szikesei, a folyók és a tavak változatos élőhelyeket nyújtanak az élővilágnak. A különböző élőhelyeken az eltérő környezeti feltételekhez alkalmazkodott társulások telepedtek meg. Az éghajlatnak megfelelően eredetileg zömében lomberdő és erdőssztyepp borította tájat, de az ember erőteljes természetátalakító tevékenysége, főleg a mezőgazdasági művelés miatt az eredeti növénytakaró már csak foltokban található meg, mindössze 10%-a maradt fenn. Egykor hazánk területének 85%-a erdő volt. Napjainkra mintegy 17%-ra csökkent az erdővel borított területek nagysága. Ugyanakkor előtérbe kerültek a mezőgazdasági és erdészeti művelés alatt tartott, illetve az urbanizáció következtében kialakult mesterséges és gyomtársulások.

Középhegységi tölgyeseink és bükköseink java része a mérsékelt övi lomberdő biom klímazonális zárótársulása. A homoktalajokon, a szikeseken, a sziklás területeken, illetve a vizekben, vízpartokon intrazonális tárulások találhatók, amelyek kialakulásában az éghajlat mellett valamilyen egyéb környezeti tényező, pl. a víz mennyisége, a talaj vagy az alapkőzet hatása is meghatározó jelentőségű.

A Bükk-hegység erdővel borított hegyoldalai