Azoknak az elemeknek az összefoglaló neve, amelyek az élő szervezetek anyagainak felépítésében részt vesznek, szerepük az életfolyamatokban tisztázott.

Belsőelválasztású mirigyekben illetve meghatározott szöveti sejtekben termelődő kémiailag különböző vegyületek, amelyek a célsejtek működését igen kis koncentrációban is jellemző módon megváltoztatják.

Epesavak Szteránvázas, poláris és apoláris molekularészt tartalmazó vegyületek. Az epében levő epesavas sók a táplálékban levő zsírok emulzióját
(a vizes közegben kialakuló apró cseppecskéit) stabilizálják, és így
lehetővé teszik a zsírok emésztését.

Sejtek belső állományát a külső terektől, illetve víztereket egymástól elhatároló képződmény. A biológiai membránok jellemzője, hogy kettős lipidréteg alkotja. A lipidek hidrofób farki részükkel egymás felé fordulva alkotják a membrán belső rétegét. A membrán feladata az elhatárolás mellett a kapcsolat fenntartása, az anyagforgalom biztosítása.

Fonálszerű, fonalas szerkezetű. Használják pl. a fehérje térszerkezetének meghatározásaként, stb.

Enzimek A sejtek anyagcsere-folyamatait katalizáló, nagy hatékonyságúfehérjemolekulák vagy RNS molelekulák.

A fehérjék harmadlagos szerkezetének egyik formája. A polipeptidlánc gomolyagszerű formát vesz föl.

Kicsapás. Kismolekulák összecsapzódása .

Pirimidin vázas szerves bázis, az RNS-ben fordul elő, bázispárja az adenin.

Replikáció. Az osztódás előtt az anyasejt teljes DNS állománya megkettőződik, így mindkét leánysejtbe az anyasejttel megegyező genetikai információ jut. A replikáció során a DNS két, egymást kiegészítő lánca szétnyílik. Mivel a két lánc komplementere egymásnak, ezért ugyanazt az információt hordozza. A szétnyílás után a lánchoz komplementer bázisok szintetizálódnak, és egy új és egy régi lánc kapcsolódik össze. Ezt a folyamatot szemikonzervatív megkettőződésnek nevezzük.

Az élő szervezeteket felépítő makromolekulák egyik legfontosabb képviselője, nukleinsav, tehát alapegysége egy ötszénatomos cukorból, egy foszforsavból és szerves bázisból áll. Cukormolekulája a ribóz. A szerves bázis adenin, uracil, guanin, vagy citozin lehet. Az uracil a timin helyett áll. Az RNS főbb típusai a messenger (hírvívő) mRNS, a transzfer (tRNS) és a riboszómális (rRNS). Szerepe a genetikai kód átírása és az ez alapján történő fehérjeszintézis.

A timinnel együtt a pirimidin vázas bázisok közé tartozó szerves vegyület. A DNS és RNS felépítésében játszik fontos szerepet. A pirimidin vázas bázis mindig purinnal szemben található. A bázskomplementaritás értelmében a citozinnal szemben mindig guanin található, közöttük három hidrogénkötéssel.

A nukleinsavak egyik típusa, melyben a nukleotidok dezoxiribózt tartalmaznak. A Prokarióták és eukarióták örökítőanyaga.

A felépítő folyamatok során a szervezet egyszerű szervetlen vagy szerves anyagok felhasználásával összetett makromolekulákat állít elő. A felépítő folyamat az energiaforrás szerint lehet kemoszintézis vagy fotoszintézis, a felépített anyag szerint lehet pl. lipid-, fehérje-, vagy szénhidrátszintézis.

Molekulák reakciója során keletkezett vagy elnyelt energia. A sejtekben zajló anyagátalakító folyamatokat kémiai energia-változás kíséri. A lebontó anyagcserefolyamatok során kémiai energia szabadul fel. A felépítő anyagcserefolyamatok kémiai energia befektetését igénylik.

Koenzim Az összetett enzim aktív centrumot tartalmazó nem fehérje alkotója, amelyik a fehérjéről annak roncsolása nélkül leválhat.

A szervezet energiatermelő folyamatait lebontó folyamatoknak nevezzük. A táplálék vagy a korábban elraktározott nagy molekulák lebontásával, apróbb molekulákra hasításával a kötésekben tárolt energia felszabadul. Ilyen folyamat például a zsírok lebontása alkotóelemeikre, a zsírsavakra.