Nem szándékos mozgások szabályozása

A nem szándékos mozgások szabályozásának egyik példája a fájdalmas inger hatására, tehát sérülés veszélye esetén megnyilvánuló védekező reflex.

Izomtónus kialakulása a térdfeszítő izomban A vázizomzat működése biztosítja a testtartást is, ami szintén nem tudatos tevékenység. Azok az izmok, amelyek a gravitáció hatása ellenére biztosítják a testhelyzet fennmaradását, állandóan többé-kevésbé összehúzódott állapotban feszülnek. Ez a jelenség az izomtónus, amely folyamatos reflexműködés eredménye. Példaként vizsgáljuk meg a térd egyenesen tartását álló testhelyzetben. Ha a test súlya miatt a térdízület bármily csekély mértékben behajlik, akkor emiatt a sípcsonton tapadó térdfeszítő izom lefelé megnyúlik. A megnyúlás ingerületet kelt az izom érző idegvégződésében. Az ingerület az érzőneuron útján a gerincvelői mozgatóidegsejthez, majd a térdfeszítő izomhoz jut, amely összehúzódik és így visszaáll az eredeti izomhosszúság. A folyamat biológiai értelme az, hogy ha a testsúly hatására bekövetkező elmozdulás az izmot megnyújtja, a reflex azonnal visszaállítja a nyugalmi izomhosszúságot, vagyis a testhelyzetet stabilan tartja. Valamennyi izmot, amely a gravitáció ellen hat, ehhez hasonló reflex működteti. A „nyugalmi izomhosszúságot" viszont akaratlagosan szabályozni tudjuk, ezért például hajlított térddel is állhatunk. A reflex felépítése olyan, hogy a feszítőizom összehúzódásakor az ellentétes működésű hajlítóizmok gátlás alá kerülnek.

A térdreflex vizsgálata az idegrendszer épségéről tájékoztat. Amikor a lábszár lazán csüng, a térdkalács alatt a térdfeszítő izom tapadását biztosító ínra mért ütés lefelé megrántja az izmot. Ép reflexműködés esetén az izom gyorsan összerándul, és emiatt a láb előrelendül.