Az emberi fül felépítése

A hallás a hangnak, vagyis a levegő rezgéseinek érzékelése. A hangérzékelés szerve, a fül három részre tagolódik: a külső fülre, a középfülre és a belső fülre.

A külső fül a porcos fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. Ezek a levegő rezgéseit terelik a középfül felé.

A középfül a dobhártyával kezdődik. Ez a vékony, rugalmas lemez választja el a külső hallójáratot a dobüregtől. A levegővel telt dobüreget vékony járat, a fülkürt köti össze a garattal. A fülkürtön keresztül egyenlítődhet ki a nyomás a dobhártya két oldala között.

Amikor lifttel (vagy akár repülővel) fölfelé haladunk, a külső légnyomás egyre kisebbé válik. A dobüregben változatlan maradó nyomás ennek megfelelően kifelé feszíti a dobhártyát. A feszülés miatt a hangrezgések egyre nehezebben hozzák rezgésbe a dobhártyát. Ezt a jelenséget úgy szoktuk kifejezni, hogy „bedugult a fülünk”. Ha ilyenkor nyelünk egyet, akkor megnyílik a fülkürt garat felőli nyílása, és ezáltal kiegyenlítődik a nyomás a dobhártya két oldala között. Hasonló jelenség játszódik le, ha lefelé haladunk, csak ekkor a külső nyomás növekedése miatt a dobhártya egyre jobban bedomborodik a középfül felé, és ez okozza a feszülését.

A dobüregben három, ízülettel összekapcsolódó hallócsontocska található, sorrendben: a dobhártyához rögzülő kalapács, majd az üllő és végül a kengyel. A kengyel talpa a belső fülbe vezető nyílást, az ovális ablakot fedi be. A külső fülön bejutó hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, majd a rezgések végighaladnak a hallócsontocskákon, és közben föl is erősödnek. A kengyel rezgése végül a belső fület kitöltő folyadékot hozza mozgásba.

A belső fülben található labirintusszerv csigaházszerűen feltekeredő része, a csiga tartalmazza a hallósejteket. A hallósejtek alakítják át a hangingereket ingerületté. A hallósejtekből kétnyúlványú idegsejtek vezetik az ingerületet az agykéreg hallóközpontja felé, ahol kialakul az érzet.