A szív működése

A szív tartja áramlásban a vért a keringési rendszerben. Összehúzódásaival kialakítja a vérnyomáskülönbséget a szívből kiinduló artériák és a szívbe vezető vénák között. A vérnyomás a vérnek az érfalra gyakorolt hidrosztatikai nyomása. A keringési rendszerben a vér – a fizika törvényeinek megfelelően – a nagyobb nyomású hely felől áramlik a kisebb nyomású hely felé. A vér egyirányú áramlását a szívben a billentyűk biztosítják.

A szívműködés ismétlődő szakaszokra, szívciklusokra tagolható. A szívciklus első ütemében a pitvarok megtelnek vérrel, majd összehúzódnak. A vérnyomás növekedése miatt megnyílnak a hártyás billentyűk, és a vér a kamrákba áramlik. Ezt követően a kamrák húzódnak össze. A billentyűk lemezei alá nagy nyomással áramló vér bezárja a hártyás billentyűket, melyek szorosan illeszkedő lemezei megakadályozzák a vér visszaáramlását a pitvarba. A növekvő vérnyomás miatt ugyanakkor kinyílnak a zsebes billentyűk, és a vér az aortába, illetve a tüdőartériába áramlik. Az artériába jutott vér belefolyik a zsebes billentyűk tasakjaiba, amelyek egymáshoz simulva megakadályozzák a vér visszaáramlását, amikor a kamra elernyed. A billentyűk tehát szelepként működnek, és a vérnyomás mozgatja őket. A jobb és a bal kamra minden egyes összehúzódásával azonos térfogatú vért továbbít a kis, illetve a nagy vérkörbe.

A szívizom összehúzódásait a jobb pitvar falában található szinuszcsomó szabályozza.

A szív nyugalomban átlagosan 70-75-ször húzódik össze percenként. Egy-egy összehúzódással a jobb és a bal kamrából mintegy 70-70 cm 3 vér kerül az érpályába. Az egy perc alatt továbbított vérmennyiség, vagyis a keringési perctérfogat így kb. 5 dm 3 . Ez azt jelenti, hogy egy perc alatt a teljes vértérfogat megfordul mind a kis vérkörben, mind pedig a nagy vérkörben. Nagyobb igénybevétel esetén emelkedik az egy összehúzódással továbbított vér mennyisége, valamint az összehúzódások száma is. Ennek következtében a keringési perctérfogat a nyugalmi érték többszörösére emelkedhet.