Petefészek és petevezeték
A női ivarmirigy a páros petefészek. Benne még a magzati korban alakulnak ki az őspetesejtek. Ez azt jelenti, hogy a leánymagzat szervezetében a petesejtek kezdeményeiben megkezdődik a meiózis, de korai szakaszában leáll. Születéskor több százezer tüsző található a petefészkekben. A tüszők az éretlen petesejtből és az ezt körülvevő speciális hámszövetből állnak. A serdülőkortól kb. 50 éves korig hormonális hatásra átlagosan 28 naponként lezajlik egy-egy tüsző érése. A nők ivarszerveinek működése tehát ciklikus. A tüsző érésekor a petesejtkezdeményben folytatódik a meiotikus osztódás, és körülötte a tüszőhám megvastagszik, többrétegűvé válik. Az érett tüszőben folyadék halmozódik fel. A ciklus közepé n, átlagosan 14 nap elteltével a folyadék feszítő hatására megreped a tüsző. Ez a folyamat a tüszőrepedés, az ovuláció. A tüszőből kilökődött petesejt a petevezetékbe sodródik. A petevezeték falában simaizomréteg található, belső felületét pedig csillós hám béleli. A petevezeték perisztaltikus mozgása és csillóinak csapkodása továbbítja a petesejtet a méh felé. Az ovuláció után a felrepedt tüsző maradványából a petefészekben kialakuló sejtcsomó a sárgatest. Az ivarsejtek összeolvadása, a megtermékenyítés rendesen a petevezetékben történik.
Méh és a menstruációs ciklus
A méhnek igen vastag simaizomzata van, üregét nyálkahártya béleli. Ennek a szerkezete is ciklusosan változik. A tüsző érése idején a méh nyálkahártyája fokozatosan vastagszik, vérellátása nő. Ha megtermékenyítés nem történik, akkor a ciklus második felében a nyálkahártya felső rétege elhal, és vérzés kíséretében leválik, majd a méhszájon és a hüvelyen keresztül távozik. Ez a menstruáció. A vérzést követően ismét megindul a méhnyálkahártya regenerációja, a petefészekben zajló tüszőéréssel egyidejűleg.
A ciklus első napjának a menstruációs vérzés megjelenésének napját tekintik, mivel ez a legbiztosabban azonosítható időpont a ciklus során. Lényegében ezzel egyidejűleg kezdődik meg a tüsző érése valamelyik petefészekben. A két petefészek ciklusonként általában váltakozva érlel tüszőt.
A női ivarszervek ciklusos működése általában az ötvenedik életév tájékán befejeződik. Megváltozik az agyalapi mirigy és a petefészek hormontermelése, megszűnik a tüszőérés, és a menstruáció sem jelentkezik. Ez az állapot a menopauza, amely a hormonális változások ideje alatt gyakran kellemetlen fizikai (hőhullámok, végtagzsibbadás stb.) és lelki megterheléssel jár.
Hüvely és a külső ivarszervek
A nők párzószerve az izmos, rugalmas falú hüvely. A hüvely mélyén található a méhszáj, amely a méhnyak vékony csatornáján keresztül a méh ürege felé létesít kapcsolatot. A méhnyak üregét sűrű nyák tölti ki, amely megakadályozza, hogy a külvilág felől mikroorganizmusok juthassanak be a méh üregébe. A hüvely külső nyílása a húgycsőnyílás közelében található. E testnyílásokat két pár bőrredő, a szeméremajkak védik. A belső, kis szeméremajkak találkozásánál helyezkedik el a csikló, amelynek bőre érző idegvégződésekben rendkívül gazdag szerv, ennek mechanikai ingerlése vezethet az orgazmus kialakulásához.
A hüvely nyálkahártyája mirigyeket tartalmaz, amelyek váladéka nedvesen tartja a szerv belső felületét. A hüvelyben élő baktériumok savas kémhatást alakítanak ki, ami megakadályozza a kórokozó mikroorganizmusok megtelepedését. Ez a savas kémhatás azonban közösüléskor a hüvelybe kerülő spermiumok jelentős részének a pusztulását is okozza.
Az érett petesejt keletkezéséhez vezető meiózis során kialakuló négy sejt közül három elpusztul, csak egy marad meg, a megtermékenyíthető petesejt.
A petesejtkezdemények a három hónaposnál fiatalabb leánymagzatban alakulnak ki. Ha ebben az időszakban mutagén hatás, például radioaktív sugárzás éri a fejlődő magzatot, akkor petesejtjeiben mutáns génváltozatok, kromoszómakárosodások jöhetnek létre. Ennek következményei majd csak az ő gyermekeiben válnak észlelhetővé. Ennek ismeretében megérhetjük, hogy a terhesség elején a magzatot érő károsító hatások egy része csak a terhes nő unokáiban nyilvánulnak meg.