A bőr
Bőrünk nem pusztán testünk védőburka, hanem sokféle, változatos működéseket végző szerv. Védi szervezetünket a külső, károsító hatásokkal szemben, emellett részt vesz az anyagcsere-folyamatokban, felfogja a külvilágból érkező ingereket. Óv a mechanikai hatásoktól, a hidegtől, a melegtől, a káros sugárzásoktól, a kórokozóktól és a kiszáradástól. Zsírokat raktároz, és részt vesz egyes anyagcseretermékek kiválasztásában is. Alapvető szerepe van a hőszabályozásban és fontos érzékszerv. Alsóbb rétegeiben tapintást, nyomást, hőmérsékletváltozást érzékelő idegvégződések találhatók. A bőr színe, teltsége, tapintása az egészségi állapot fontos jelzője. A gerinces állatokéhoz hasonlóan az emberi bőrt is három réteg építi fel: a felhám, az irha és a bőralja.
A felhámot többrétegű elszarusodó laphám alkotja. A hámréteg alsó sejtjei osztódnak, és az idősebb sejteket fokozatosan a felszín felé tolják. A felszín közelében a sejtek ellapulnak, szaruanyag halmozódik fel bennük, végül vékony szarupikkellyé alakulnak, és elpusztulnak. Az elhalt sejtekből kialakuló szaruréteg véd a kémiai és mechanikai hatásoktól, gátolja a párologtatást és a kórokozók bejutását a szervezetbe. Az igénybevételtől függően a szaruréteg gyorsabban vagy lassabban, de állandóan kopik, hámlik, és folyamatosan pótlódik az alsóbb rétegekből.
A bőr színét a felhámban elhelyezkedő pigmentsejtek adják. Sötét festékszemcséik a nap ultraibolya sugárzásával szemben védik szervezetünket. Napozás hatására a festékanyag termelése fokozódik, és a bőr sötétebbé válik. A lebarnulás biológiai szempontból védekezés, hiszen a festékanyag elnyeli az ultraibolya sugarak egy részét, és megóvja tőlük a mélyebb rétegeket. A nagy intenzitású ultraibolya sugárzás károsítja a sejteket, mert megváltoztatja a DNS-molekulák szerkezetét, vagyis mutációt idéz elő.
Az emberek bőrszíne nagyon változatos, az egészen világostól a sötétbarnáig szinte mindenféle árnyalat előfordul. Az emberiség fejlődése során az élőhely környezeti viszonyaihoz való alkalmazkodás következtében különböző bőrszínű népcsoportok alakultak ki. Minél erősebb ultraibolya sugárzásnak kitett területen alakult ki egy embercsoport, annál sötétebb bőrszín jellemző rá. A trópusi övezetben élő afrikai és ausztrál őslakók sötétbőrűek. Az európaiak világos bőre ugyancsak a környezethez való alkalmazkodást tükrözi. A mérsékelt övezetben az UV sugárzás nem túl erős, és a sötét bőrszín meggátolná az UV sugarak bejutását a bőrbe, és ezzel a D-vitamin szintézisét.
Az irha fő tömegét erekkel dúsan átszőtt lazarostos kötőszövet alkotja. A szabálytalan lefutású kötőszöveti rostok nagyban hozzájárulnak a bőr rugalmasságához. Az irha és a felhám között élénk anyagforgalom zajlik, hiszen a kötőszövet biztosítja a hámsejtek tápanyagellátását. A felhám hullámos felszíne nagy felületen érintkezik az irhával, és erősen tapad hozzá. Az irharétegben található szőrtüszőkbe ömlik a faggyúmirigyek zsíros váladéka. A faggyú a szőrszál mentén a bőr felszínére kerül, bevonja és átitatja a szaruréteget. Az így kialakult zsíros réteg hatékonyabban védi a szervezetet a kiszáradástól és a kórokozóktól.
A bőralja rostos kötőszövete az alatta levő izomhoz vagy csonthoz kapcsolja a bőrt. Helyenként jelentékeny mennyiségű zsírszövetet tartalmaz. A zsírszövet egyrészt tápanyagraktár, másrészt fontos szerepe van a hőszigetelésben és a mélyebben húzódó szövetek, szervek mechanikai védelmében. Elhelyezkedése, mennyisége, felhalmozódásának üteme függ a nemtől, az öröklött hajlamtól és az életmódtól. A túlzott táplálékfelvétel szinte minden esetben elhízáshoz, a zsírréteg vastagodásához vezet.
A szőr és a köröm
A köröm és a szőr a felhám szaruképződményei. Az ujjak végén a bőr irhába nyúló hámrétege hozza létre a körmöket. A szőrszálak a szőrtüszőkben képződnek. A szőrtüszők hámsejtjei mélyen behatolnak az irhába, esetenként a bőraljába is. A szőrtüszők a bőr felületéhez viszonyítva ferdén állnak, ezért a szőrszálak a bőrhöz simulnak. A szőrtüszőket a hám alsó felszínével szőrmerevítő izom köti össze, amely hidegben összehúzódik, a szőrszálat felmereszti, vagyis libabőrösek leszünk. A szőrtüsző köré gyakran idegvégződés is hurkolódik, aminek a tapintásban van szerepe. A szőrtüszőkbe ömlik a faggyúmirigyek zsíros váladéka.
A körmök az utolsó ujjpercek felszínét borító kemény szarulemezek. A körömlemez növekedéséért a körömlemez tövében található osztódó sejtek rétege a felelős. Az itt képződő sejtek kifelé nyomulnak és fokozatosan elszarusodnak. A körmök fontosak a fogásban és a tapintásban is.
A bőrnek a hőleadás révén fontos szerepe van a szervezet hőszabályozásában. Az irha erei melegben vagy sportolás, fizikai munkavégzés közben kitágulnak, több vér áramlik át rajtuk, a bőr kipirul. Az áramló meleg vér több hőt ad le a környezetbe, ami hűti a szervezetet. Hidegben a bőr erei szűkülnek, ami mérsékli a hővesztést. A hőleadás mértéke tehát függ a bőr ereinek tágasságától, a rajtuk átáramló vér mennyiségétől.
A hőleadás párologtatással is megvalósulhat. Az irhában és a bőraljában nagyon sok verejtékmirigy található, amelyeknek vékony kivezető csövei a hám felületére nyílnak. A verejték nagy része víz, amelyben különböző ionok (Na+, K+ ,Cl-) és szerves anyagok (pl. tejsav) is vannak. Amikor elpárolog a bőr felszínéről, hőt von el, ezzel hűti a szervezetet. A magas hőmérséklet, az erős fizikai megterhelés vagy az izgalom nagymértékben növeli a verejtékmirigyek működését. A serdülőkorra is jellemző a fokozott verejtékezés.
A bőralja helyenként jelentékeny mennyiségű zsírszövetet tartalmaz. A zsírszövetnek egyebek mellett fontos szerepe van a hőszigetelésben.