A tüdő a légzésben passzívan vesz részt, követi a mellüreg térfogatváltozásait. A mellüreg térfogatát a légzőizmok: a bordaközi izmok és a rekeszizom változtatják. Belégzéskor a légzőizmok összehúzódnak, a bordaközi izmok előre emelik a bordákat, a rekeszizom pedig a hasüreg felé húzódik. A térfogat-növekedés következtében a tüdőben lévő levegő nyomása csökken, ezért a külvilágból levegő áramlik a tüdőbe, egészen addig, amíg a nyomás a külső légnyomással egyenlővé nem válik. Kilégzéskor a légzőizmok elernyednek. A bordák lesüllyednek, a rekeszizom pedig bedomborodik a mell A mellkas szerkezete üregbe. A mellüreg térfogata csökken, ezért nő a tüdőben a levegő nyomása. A levegő addig áramlik kifelé a tüdőből, amíg nyomása a külső légnyomással egyenlő nem lesz.

Nyugodt légzéskor egy légvétellel kb. 0,5 dm 3 levegő cserélődik a tüdő légtere és a külvilág között. Nyugalmi állapotban a felnőttek percenként 12-16-szor vesznek levegőt. A percenként cserélt levegő mennyisége, a légzési perctérfogat tehát 6-8 dm 3 . A fizikai terheléshez a szervezet a légzési perctérfogat növelésével alkalmazkodik. Edzett ember egy-egy légvétellel több levegőt cserél, ezért légzésszáma kevésbé növekszik. Az edzetlen ember esetén azonnal nő a légzésszám. A lihegés következtében a légzőizmok gyorsan elfáradnak. A fizikai terheléshez szokott ember szervezete tehát gazdaságosabban alkalmazkodik az erőkifejtéshez.