A kiválasztó szervrendszer részei a vesék, a húgyvezetékek, a húgyhólyag és a húgycső. A vese páros szerv, a gerincoszlop ágyéki szakaszának két oldalán helyezkedik el. A hasüreg hátsó falához erős kötőszövetes tok rögzíti. A tokot zsírszövetben gazdag réteg béleli, amely védi a vesét a mechanikai hatásoktól. A vesekapun lép be a vesébe a veseartéria, itt lép ki a vesevéna és a húgyvezeték. A vese belső szerkezete kéreg- és velőállományra különül. A kéregállomány a vese külső részét alkotja, a velőállomány a vesemedencével érintkezik. A vesemedencéből indul ki a húgyvezeték.
A nefronok felépítése és működése
A nefronok a vese szerkezeti és működési egységei. Kezdeti részük a vesetestecske, amely egy artériás hajszálérgomolyagból és az azt körülvevő kettős falú tokból áll. A kettős falú tok a vesecsatornában folytatódik. A kanyargós lefutású vesecsatorna a gyűjtőcsatornába torkollik.
A vese szerkezete
A vesetestecske hajszálérgomolyagja úgy jön létre, hogy a veseartéria gazdagon elágazik és minden vesetestecskéhez lead egy-egy ágat. A vesetestecskében a kisartéria kapillárisokra oszlik, azok pedig ismét kisartériába szedődnek össze. A hajszálérgomolyagokból kivezető kisartéria a vesecsatornák körül újra hajszálerekre ágazik. A hajszálérhálózat körülfonja a csatornákat. A csatornák körüli kapillárisokból a vért vénák gyűjtik össze, amelyek végül vesevénában egyesülnek.
A vesetestecskékben a vérplazmából szűrlet képződik. A csatornákban áramló szűrletből a vesecsatornák és a gyűjtőcsatornák fala visszaszívja a szervezet számára szükséges anyagokat a vérbe, illetve további anyagokat választ ki a vérből a csatornák üregébe. A gyűjtőcsatornákban alakul ki a szervezetből távozó vizelet végleges összetétele.
Egy-egy vesénkben kb. 1 millió nefron található. A vesetestecskék a kéregállományban helyezkednek el, a párhuzamos lefutású gyűjtőcsatornák pedig a velőállomány jellegzetes alakú vesepiramisait alkotják.
A vesetestecskékben a vérplazma 1/5 része szűrődik ki a vesecsatornákba. Percenként ez mintegy 125 cm 3, naponta pedig összesen 180 dm3 szűrletet jelent, ám ennek túlnyomó része, mintegy 99%-a a nefronok csatornarendszerében visszaszívódik.
A vesében a szűrlet és a vizelet képződése folyamatos. A vizelet a gyűjtőcsatornákon keresztül a vesemedencébe kerül, ahonnan a húgyvezeték perisztaltikus mozgása hajtja a húgyhólyagba. A húgyhólyag izmos, tágulékony falú szerv, amely tárolja a vizeletet. A felgyűlt folyadék feszíti a húgyhólyag falát, ez a vizeletürítés ingere. Vizeléskor a húgyhólyag simaizomzata összehúzódik, záróizma elernyed, és a húgycsövön át a külvilágba jut a vizelet. A vizeletürítést a kisgyermekek 2-3 éves korukra tanulják meg akaratlagosan szabályozni.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
