A fogak a táplálék leharapására és feldarabolására szolgálnak. Ínyből kiálló részük a korona, gyökereik a fogmederben rögzülnek.
A fogakat különleges csontszövet, a dentin építi fel. A dentin sejtjeit ellátó erek és idegek a fogbél laza kötőszövetében találhatók. Ép fogban a dentin sehol sem kerül a felszínre, mert a koronában a fogzománc, a gyökérben pedig a cement fedi. A fogzománc rendkívül kemény, ellenálló rétege a fognak, de nem tartalmaz sejteket, ezért nem regenerálódik. A fogak szilárd, szervetlen állományát nagyobbrészt kalcium-sók, foszfátok, karbonátok és fluoridok alkotják.
Ha a zománcréteg megsérül, a fog szuvasodni kezd. A felszínre került dentinállomány ugyanis gyors pusztulásnak indul. Ha az egyre növekvő lyuk eléri a fogbelet, erős fájdalom jelentkezik, és lassan bekövetkezik a fog pusztulása is, hiszen vérellátás hiányában megszűnik a sejtek táplálása.
Szuvasodáshoz vezethet, ha valaki nem mos rendszeresen fogat. Különösen káros az esti fogmosás elmaradása. A szájüregben található baktériumok a táplálék anyagaiból a fogak felszínére tapadó vékony hártyát, lepedéket hoznak létre. A lepedékben a baktériumok elszaporodnak és anyagcseréjük során különböző savakat termelnek, amelyek károsítják a zománc anyagát.
Az alsó fogsor az állkapocsba, a felső az állcsontba ágyazódik. A felnőtt ember teljes fogazata 32 fogból áll, amelyeket felépítésük és működésük alapján metszőfogakra, szemfogakra, kis-, és nagyőrlőkre osztunk.
A metszőfogak véső alakúak, a falat leharapására valók. A szemfogak magas koronájúak, kissé hegyesek. Az őrlőfogak az étel összemorzsolását végzik. Gumós felszínű koronájuk jelzi, hogy az ember vegyes táplálkozású.
Életünk során kétféle fogazat váltja egymást. A tejfogsor csak 20 fogból áll, mert kevesebb őrlőfog van benne. A fogváltás 6 éves kor körül kezdődik, a maradó fogazat kialakulása 20-25 éves korig is eltarthat. Utolsóként a leghátsó őrlőfogak, a bölcsességfogak bújnak elő.