Nyugalmi potenciál A sejthártya belső és külső felszíne között mérhető potenciálkülönbség a sejt nyugalmi állapotában. Értéke sejttípusonként eltérő, általában -70– -90 mV körüli érték, a membrán belső felülete negatív a külsőhöz képest.

Időben előrehaladóan romló állapotot mutató központi idegrendszeri megbetegedés. Az idegsejtek mielinhüvelyének gyulladásával, az axonok és neuronok pusztulásával jár. Klinikai tünetei a látóidegkárosodás, az arcideg érzékenységének fokozódása, gerincvelő károsodása, inkontinencia.

A mozgató idegsejt egy idegsejt-típus. Feladata a végrehajtó szervhez, leggyakrabban izomhoz közvetíteni a jelet. Az idegsejt sejttestje elhelyezkedhet a központi idegrendszerben (agyvelő, gerincvelő), vagy valamelyik dúcban, axonja viszont minden esetben kirajzik a központi idegrendszerből, izomsejtek működésére hat.

Depolarizáció A sejthártya nyugalmi potenciál értékének csökkenése inger
hatására.

Az élőlényeknek az a tulajdonsága, hogy a környezet hatásaira megfelelő módon reagálnak.

Az ingerek felvételére specializálódott idegsejt típus. A szervezetet kívülről ill. belülről érő hatások hozzák őket ingerületbe. Az ingerületet a központi idegrendszerbe továbbítják.

A potenciálkülönbség a két különböző ponton mért eltérő feszültségértékek közötti különbséget jelöli. Az emberi szervezetben az ingerületek terjedésének a hajtóereje, amelynek molekuláris háttere különböző feszültségfüggő ioncsatornák nyitása és zárása, amely a két ponton mérhető feszültségek változásához vezet.

Csúcspotenciál Az akciós potenciálhullám idején mérhető legnagyobb
potenciálkülönbség.

Valamely működés rögzített értéken tartása visszacsatolással.

A kémiai szinapszisok axonvégződéséből felszabaduló anyagok, amelyek a szinaptikus résen átjutva a fogadó sejt hártyáján a nyugalmi potenciál megváltozását váltják ki.

a lipoidok egyik típusa, molekulájában a glicerin két -oh csoportját zsírsav, a harmadika foszforsav észteresíti. a molekulának poláris és apolásis részei vannak. szerepük van pl. a biológiai hártyák képzésében stb.

Szomatikus idegrendszer Az idegrendszernek az a része, amely a külvilág ingereihez való
alkalmazkodást szolgálja és a vázizmok működését irányítja.
Működése javarészt tudatos.

Az idegrendszer része, agyidegekből, gerincvelői idegekből és dúcokból áll.

Köztiagy A középagy és a nagyagy közötti agyterület. Két fő részre
tagolható, a talamuszra és a hipotalamuszra.

Az idegrendszer része, az agyból és a gerincvelőből áll.

Szürkeállomány A központi idegrendszer azon részei, ahol az idegsejtek sejtteste
található.

A homloklebeny hátsó részében elhelyezkedő terület, mely a vázizmok akaratlagos mozgatásáért felel.

száraz vagy aszályos területeken élő növények. levelük bőrszerű, vagy szőrözött, vagy pozsgás, de hiányozhatnak is. kutikulája vastag, légzőnyílásai besüllyedtek. száruk is gyakran pozsgás.

Az izom összhúzódását a simaizmokban a vegetatív neuronok, a harántcsíkolt izmokban a mozgató neuronok ingerülete váltja ki. Az idegroston végighaladó ingerület ideg-izom közötti szinapszisban tevődik át az izomrost membránjára. A szinapszis felől érkező elektromos impulzus az izomrost membránjában akciós potenciált idéz elő, amely az ingerlés helétől végigterjed az izomrostmembránján. A depolarizációs folyamat hatása eljut a membrán alatt elhelyezkedő aktin és miozin fehérjeszálakól álló izomfonalakig. Hatására az összehúzékony izomfonalak aktinszálai behúzódnak a miozinszálak közé, így az izomfonal hossza megrövidül. Az összehúzódást az akciós potenciál továbbhaladása után elernyedés követi.

Az agytörzsben elhelyezkedő idegsejtek csoportosulásai. Az agytörzs alapállományát szövettanilag az idegpályák, vagyis a fehérállomány teszi ki, melyben a szürkeállomány agytörzsi magok formájában diffúzan helyezkedik el. Az agytörzsi magvak a gerincagyi szürkeállomány feldarabolódott folytatásának tekinthetők.

Időben előrehaladó, krónikus idegrendszeri megbetegedés, extrapyramidális mozgászavarok egyik formája. Oka az extrapíramidális mozgatópályához tartozó bizonyos magcsoportok dopaminszintézisének és a dopamintermelő neurok számának a csökkenése. Főbb tünezei a tremor (remegsé), bradykinesia (meglassultság), rigiditás (fokozott izomtónus), egyensúlyzavar.

az epe bilirubinjának véráramba kerülésével kialakult kórkép. megjelenése májbetegségre, epepangásra utal.

A hipotalamuszban termelődő és az agyalapi mirigyben raktározódó kilenc aminosavból álló peptidhormon a vazopresszin. Egyrészt hat az erek simaizomzatán, főleg az arteriolákon, meghatározva ezzel a perifériás ellenállást. Másrészt hatása van a vízvisszaszívásra a vesében, csökkentve ezzel a vizelet mennyiségét.

A köztiagy része. A létfenntartó működéseket szabályozó vegetatív idegrendszer központja.

A szervezet közel állandó hőmérsékletét biztosító mechanizmusok. A túlzott felmelegedést a növényi és az állati szervezetek a párologtatás fokozódásával csökkentik. A lehűlés ellen a szőrképletek, a kültakaró megvastagodása, a zsírréteg gyarapodása stb. és az aktív mozgás véd

Szimpatikus idegrendszer A vegetatív idegrendszernek az a része, amely felkészíti a szervezetet
a fokozott megterhelésekre. A zsigeri működések jelentős részét
egyidejűleg befolyásolja.

Szervi működések.

A hangkommunikáció legfejlettebb formája. Lehetővé teszi az emberi társadalomban az információáramlást, munkaszervezést, tanulást stb.

A szájüregben elhelyezkedő izmos szerv. Hátsó része a nyelvgyök, amely a nyelvcsonton ered. További részei a nyelvtest és a nyelvcsúcs. Alsó felszínén nyálkahártyaredő, a nyelvfék rögzíti. Szerepe van a hangképzésben, a falatok fomálásában és garat felé továbbításában, valamint az ízérzékelésben van.

A két agyfélteke különböző funkciókat lát el. A bal agyfélteke a test jobb oldalának mozgásáért és érzékeléséért, míg a jobb agyfélteke a test bal oldalának mozgásáért és érzékeléséért felelős. A jobb kezes emberek többségében a bal agyfélteke az uralkodó, a balkezeseknél a jobb agyfélteke. A test domináns félteke által irányított fele ügyesebb. Általában a bal agyfélteke felelős az olyan magasrendű funkciók ellátásáért, mint a beszéd, a beszédértés, a logikus gondolkodás. A nem domináns féltekének fontos szerepe van a látásban, kreativitásban, érzelmi reakciókban.

Az elvonatkoztatás (absztrakció) esetében gondolkodás során a kiemeljük a tárgyak, jelenségek, fogalmak lényegesnek tartott jellemzőit, és ezeket elvonatkoztatjuk az általános, számunkra lényegtelen jellemzőitől. Ilyen absztraktív gondolkodás a matematikai gondolkodás.