A terhesség kialakulása, embrionális fejlődés

A megtermékenyített petesejt differenciálódása és a beágyazódás A megtermékenyítést követően a zigóta a petevezetőbe kerül, ahol osztódni, fejlődni kezd, miközben a petevezeték csillós hámsejtjei terelik a méh felé. A zigóta osztódása, más szóval barázdálódása során kialakul a szedercsíra. A petevezetékben továbbsodródó szedercsíra belső sejtjei részben elfolyósodnak, és néhány nap alatt létrejön a hólyagcsíra. A hólyagcsíra érkezik a méhbe és elkezd beágyazódni a méhfal nyálkahártyájába.

A fejlődés során az embrió körül két magzatburok alakul ki. A külső magzatburok egy része a méhnyálkahártyával összenő, és ezzel közösen létrehozza a méhfalon tapadó méhlepényt. Ebbe egyik irányból a kialakuló köldökzsinóron át belenőnek az embrió erei, másik irányból pedig az anyai erek hatolnak bele. A magzati és az anyai vér nem keveredik, de közöttük anyagátadás zajlik: az embrió vérébe oxigén, tápanyagok és ellenanyagok jutnak az anyai keringésből, ezzel ellentétes irányban pedig a magzatban képződő szén-dioxid és bomlástermékek átadása folyik.

Az embriót körülvevő belső magzatburok termeli a magzatvíz nagy részét, amely védi a fejlődő utódot. A megtermékenyítést követő harmadik hónaptól a fejlődő egyedet már magzatnak nevezzük.

A magzat elhelyezkedése a magzatburokban

Az embrió elhelyezkedése, a méhlepény felépítése

Terhesség hormonális szabályozása

A terhesség alatt átmenetileg szünetel a hipofízis és az ivarszervek ciklusos működése. A beágyazódást követően, a terhesség elején a külső magzatburok hormont termel, amelynek hatása a sárgatestserkentő hormonéhoz hasonlít. Ennek következtében a sárgatest fennmarad, továbbra is ösztrogént és progeszteront termel. A kialakuló méhlepény kb. két hónap elteltével maga is képessé válik progeszteron és ösztrogén termelésére, ezt követően a sárgatest lassan elsorvad. A progeszteron és az ösztrogén tehát a terhesség alatt mindvégig termelődnek, és kifejtik hatásukat. A progeszteron fokozza a méhnyálkahártya vérellátását és gátolja izomzatának összehúzódását, ami biztosítja a terhesség fennmaradását. Az ösztrogének a visszacsatolás révén továbbra is gátolják a tüszőserkentő hormon képződését, aminek hiányában nem történik tüszőérés a petefészekben.

A terhesség korai megállapítása azon alapul, hogy a beágyazódás után a külső magzatburok által termelt hormon csekély hányada az anya véréből a vesében kiszűrődik és a vizeletbe is belekerül. A terhességi próbák ezt a hormont mutatják ki a vizeletből.