A szaglással légnemű anyagokat érzékelhetünk. A szaglás receptorsejtjei kémiai receptorok, amelyek az orrüreg felső részén, a szaglóhámban találhatók. A szaglósejtek felszínét szaglószőrök nagyobbítják. Az orrnyálkahártyát borító folyadékrétegben oldódó anyagok ingerlik a receptorsejteket. Az ingerület a szaglóidegen keresztül, a talamuszt megkerülve, közvetlenül a homloklebeny kérgi részébe, a szaglóközpontba jut, ott keletkezik a szagérzet. A szaglópálya az egyetlen érzékszervi pálya, amely a talamusz elkerülésével, közvetlenül a nagyagyi agykéregbe fut.

A szaglóhám felülete meglehetősen kicsi, néhány cm 2 -es. Az ember kb. tízezer féle szag megkülönböztetésére képes. A szaglás receptorsejtjei gyorsan „kifáradnak”, ingerületleadásuk csökken, ha az ingerhatás nem változik. Ezzel magyarázható, hogy az állandó intenzitású szagokat könnyen megszokjuk, egy idő után nem érezzük.

A szaglóhám felépítése