A sejtek energiaigényét biztosító szerves tápanyagok az élő szervezetekre jellemző, viszonylag alacsony hőmérsékleten kevéssé reakcióképesek, mert nem rendelkeznek az átalakuláshoz szükséges aktiválási energiával. A lebontás első lépései minden esetben arra irányulnak, hogy a kiindulási anyagok enzimek közreműködésével aktivált állapotba kerüljenek.
A glükolízis első lépéseiben a szőlőcukor aktiválódik. A glükóz először egy enzim felületén ATP-vel lép reakcióba, és nagy energiatartalmú glükóz-6-foszfát, valamint ADP keletkezik. A következő enzimreakcióban a glükóz-6-foszfát fruktóz-6-foszfáttá alakul. A fruktóz-6-P egy újabb ATP-vel reagál, és fruktóz-1,6-difoszfát jön létre.
A fruktóz-1,6-difoszfát nagy energiatartalmú, reakcióképes vegyület. Egy enzim közreműködésével a következő lépésben felbomlik, és 2 glicerinaldehid-3-foszfát keletkezik belőle.
A glükolízis ezt követő lépésében történik az oxidáció, amikor a glicerinaldehid-3-foszfát NAD + jelenlétében glicerinsav-3-foszfáttá alakul NADH+ H + képződése mellett. Ezután a glicerinsav-3-foszfát több lépésben piroszőlősavvá alakul. Az átrendeződés 4 ATP képződésével jár. Tehát a glükolízis során 1 mól glükóz lebontásakor összességében 2 mól piroszőlősav, 2 mól NADH+ H + és 2 mól ATP keletkezik (2 mól ATP felhasználódott a glükóz aktiválására!).
A vázizomrostokban a piroszőlősav kialakulása után válik el egymástól a lebontás aerob és anaerob útja. Oxigén jelenlétében, azaz aerob feltételek mellett biológiai oxidáció, oxigén hiányában, vagyis anaerob körülmények között tejsavas erjedés történik.