Magasabb rendű idegi működések zavarai

Napjainkban már túlhaladott az a régi nézet, hogy az egészség a test egészségét jelenti. A tartósan rossz lelkiállapot, a nyomott hangulat, a gondolkodás zavara, az elme kóros működése éppúgy megkeseríti az érintett ember és környezete életét, mint akinek fájdalmai vannak, vagy a közérzete rossz. Az ilyen típusú betegekkel szemben a kívülállók gyakran elutasítóak és részvétlenek, pedig az ezekben szenvedő emberek bajukról éppúgy nem tehetnek és éppúgy szenvednek – sőt, néha még jobban –, mint a testi kórban szenvedők.

A depresszió egyre gyakrabban előforduló, súlyos betegség. Nem szabad összetéveszteni a napi rosszkedvvel, bár a legkönnyebben észrevehető tünete a kilátástalanul rossz hangulat. A depressziós ember tartósan levert, érdeklődése minden iránt elvész, nem képes rá, hogy a korábbi módon gondolkodjon. Éjszakái nagy részét álmatlanul tölti. Mindig fáradt, erőtlen. Semmiben nem tud dönteni. Saját magát értéktelennek, hasznavehetetlennek tartja és állandóan önvádló bűntudat gyötri. Sokszor még öngyilkosságra is gondol. A depressziós emberek agyában kimutatható, hogy bizonyos ingerületátvivő anyagok mennyisége csökken, az orvosok főleg ebben látják a tünetek kialakulásának okát. A depressziós állapot rendkívül nehezen elviselhető teher az egyén és környezete számára. Ha a beteg túléli, tünetei később enyhülnek és nyomtalanul el is múlnak, de sajnos idővel újra visszatérnek. Az orvos megfelelő gyógyszerek előírásával a depressziót megszüntetheti, de szükség lehet pszichológus segítségére is.

A gondolkodás és emlékezés zavaraival járó betegségek nagyon sokfélék. Különösen idősebb korban válnak gyakorivá az agy keringési elégtelensége, a neuronok számának megfogyatkozása miatt. A beteg először feledékennyé válik, majd nem tud megoldani összetettebb feladatokat, például egy családi rendezvény megszervezését, lebonyolítását. Később nem tudja egyedül kiválasztani és fölvenni a megfelelő öltözéket. A beszélgetés vezetésében is zavar támad, nehezen érti meg a hozzá intézett kérdéseket, gyakran ismétli önmagát. Ha időben orvoshoz fordulnak a feledékenység megjelenésekor, akkor a tünetek kialakulása lassítható.

A személyiség az ember összehangolt, a környezeti hatásoknak megfelelően alakuló gondolkodásmódja, amely az öntudaton, vagyis azon alapul, hogy az egyén többé-kevésbé ismeri saját magát és környezetét. Az öröklött tulajdonságokra épülő és tanulással fejlődő személyiség teszi lehetővé a társadalmi beilleszkedést. Ezért, ha a személyiségben zavar támad, azt a többi ember nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el, mivel a megszokott, elvárt, közismert magatartásoktól annyira eltér a viselkedése. A személyiségzavart más néven pszichopátiának is nevezik. A személyiségzavar sokféle lehet. A legismertebbek azok a személyiségzavaros emberek, akik csak saját magukkal törődnek, nincsenek tekintettel másokra, nem kötődnek senkihez, nincs lelkiismeret-furdalásuk. A pszichopaták ezért könnyen okoznak kárt másoknak és gyakran követnek el bűncselekményt, hiszen nem tudják, ez mit jelent.

A szkizofrénia a leggyakoribb és a legismertebb elmebetegség. Régi magyar neve „tudathasadás” volt, de ez a megtévesztő kifejezés ma már nem használatos. A betegség jellemző tünete a hallucináció és a téveszme. A hallucináció azt jelenti, hogy a beteg a valóságban nem létező jelenségeket észlel, pl. beszédet hall, jelen nem levő embereket lát stb. A téveszme kialakulásakor a beteg nem létező dolgokat „tud”, például hogy egy közismert ember őt mennyire kedveli – pedig nyilván nem is ismeri. A beteg a hallucinációit, téveszméit valóságként éli meg, és azok érzelmeket, indulatokat is kelthetnek benne. Viselkedése is ennek megfelelő. Mindez azonban a környező egészséges emberek számára érthetetlen, megmagyarázhatatlan. Az idegennek ható viselkedés miatt ezeket a betegeket sok előítélet övezi, azt feltételezve, hogy maguk tehetnek állapotukról. A jelenlegi ismeretekből arra lehet következtetni, hogy a szkizofrénia hátterében az agy egyes idegpályáiban, szinapszisaiban bizonyos ingerületátvivő anyagok túltermelődése áll. Az orvosok számos gyógyszert ismernek, amelyek a szkizofréniás emberek állapotát javítják. A megfelelő gyógyszerek folyamatos szedése legtöbbször biztosítja a betegek normális életvitelének lehetőségét. A szkizofrénia az erre hajlamos emberekben a serdülőkorban vagy a húszas életévekben jelenhet meg.

Központi idegrendszerre ható anyagok

Az emberek mindig is használtak olyan szereket, amelyek befolyásolják a tudatot, a hangulati állapotot. Az ilyen anyagokat közös néven pszichoaktív szereknek nevezzük. A pszichoaktív szerek hatása alapvetően háromféle lehet: nyugtató-kábító, élénkítő és hallucinációt okozó. Ez utóbbiak a valóságtól eltérő érzeteket keltenek. Számos anyagnak többféle hatása is van. Drogoknak általában azokat a pszichoaktív szereket nevezik, amelyek használata hosszabb-rövidebb idő múlva testi-lelki függőség, szenvedélybetegség kialakulásához vezet.

A legtöbb drog úgy fejti ki hatását, hogy valamelyik hormon vagy ingerületátvivő anyag helyét foglalja el, bizonyos sejtek membránjához kapcsolódva. Míg azonban a hormon, ingerületátvivő anyag termelése a szervezetben szigorúan szabályozottan történik, a drog koncentrációja attól függ, hogy a használó mennyit juttatott testébe. A drogok szervezetbe jutása számos következménnyel jár:

- A drog befolyásolja az idegsejtek működését, ezáltal módosítja a tudatállapotot. Ez a fő hatása, hiszen ezért használják.

- Ezen kívül közvetlen hatással van más életműködésekre is, ez viszont nemkívánatos mellékhatás. A heroin például sok más egyéb mellett a légzőközpont ingerlékenységét csökkenti, ezért túladagolása a légzés leállásához vezet.

- A szervezet a hatóanyag túlzott mennyisége elleni védekezésként fokozza a lebontást, kiürítést.

- Ha a drog valamely saját hormon vagy ingerületátvivő helyét tölti be, akkor csökkenhet a saját hormon-, illetve átvivőanyag-képződés.

A lebontás fokozódása miatt a szert használónak egyre több anyagra van szüksége a kívánt hatás eléréséhez, így kialakul a megszokás. Ezen túl számos drog ismételt szedése után egyes sejtek már nem is képesek nélküle a normális működésre. Ha az ilyen drog használója nem jut hozzá a következő adaghoz, akkor súlyos panaszokat okozó elvonási tünetek jelentkeznek. Ezt az állapotot már fizikai függésnek nevezzük. (A függés kialakulásához vezető folyamat az addikció.) Az elviselhetetlen elvonási tünetek (félelem, fájdalom, álmatlanság, fáradtság stb.) sürgető erővel kényszerítik a fizikai függésben levő embert a szer kihagyása után a következő adag bevételére. A fizikai függés mellett vagy helyett egyes drogok lelki (pszichés) függést alakítanak ki. Az ilyen anyagok az agykéreg működését módosítják, a személyiséget torzítják. A valóság helyett a droghatás iránti vágy uralja el az ember lelkivilágát, és ez a késztetés tudatosan egyre kevésbé uralható. Ezt nevezzük lelki függésnek. A pszichés függés kialakulásakor drog hiányában a normális, természetes hangulat, közérzet sem marad fenn, ami súlyos, nehezen elviselhető szenvedést okozhat. A testi és a lelki függés kialakulása is oda vezet, hogy az egyén számára a drog minden természetes élményforrásnál fontosabbá válik, végül kizárólagos lesz. Megszűnik a társas élet, a művészeti élmény, sőt a szexualitás iránti vonzódás is.

Érdemes kiegészíteni mindezt azzal, hogy a drogok valamennyi használója a szert az első alkalommal „csak kipróbálni” akarja. A második és a további alkalmakkor sem a rászokás érdekében veszi magához a következő adagot. A függés kialakulása a drogok alattomos hatása, ez nem az elhatározáson, a szándékon múlik. Ha a kipróbálásról lemond valaki, biztosan nem történhet baja, ha nem mond le róla – ki tudja...

A drog szedésének folytatásaként a megszokás miatt az adagot egyre emelni kényszerül a használó. Ennek következtében a halmozódó mellékhatások fokozatosan súlyosbodó mértékben rongálják a szervezet szöveteit, sejtjeit – nem utolsósorban az agykérget. A függés kialakulása miatt azonban a drog használója nem tud lemondani az anyagról, és így magától szinte megoldhatatlan helyzet alakul ki. Hozzá kell tenni, hogy a kábítószerek mindenütt drágák, ezért megszerzésükhöz sok pénzre van szükség, ami legtöbbször csak bűncselekmények elkövetésével teremthető elő.

A kábító- és serkentőszerek, a hallucinogének ellen úgy lehet a leghatékonyabban védekezni, hogy ismerve veszélyeiket, tudatosan elutasítjuk a használatukat. Egyes felmérések szerint az Egyesült Államokban az utóbbi években a felére esett vissza a kábítószert fogyasztók száma, méghozzá elsősorban a fiatalok elutasító magatartása miatt. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal is, hogy a felsorolt drogok terjesztését és használatát – az alkohol és a dohányáruk kivételével – törvények tiltják, amelyek megszegőinek büntetés jár. A törvényi tiltás oka, hogy a drogfogyasztók nemcsak saját magukat veszélyeztetik, hanem másokat is, hiszen a kábítószer megszerzéséért, illetve a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények az egész társadalomra veszélyesek.

A szerfüggő, szenvedélybeteg emberek gyógyítása nagyon nehéz feladat, a beteg elhatározása, aktív részvétele nélkül lehetetlen. A függés miatt a leszokáshoz szinte emberfeletti akaraterő szükséges, és ez az, ami a betegekből legtöbbször hiányzik. A kezelés éppen ezért elsősorban nem a hagyományos orvoslás feladata, hanem a család, a barátok és a speciális képzettségű hozzáértő segítők (pszichológusok, a drogambulanciák munkatársai) együttműködésén alapul.