Érzékelés általános jellemzői

Az ingerek felvételére speciális sejtek, a receptorsejtek szolgálnak. Ezek megfelelő erősségű inger esetén ingerületet hoznak létre. Az egyes receptoroknak a különböző ingerekre nagyon eltérő az érzékenysége. Azt az ingert, amire egy receptor a legérzékenyebb, adekvát ingernek nevezzük. A szemünkben levő receptorsejteknek például a fény az adekvát ingere. A receptorokat csoportosíthatjuk az adekvát inger alapján, eszerint megkülönböztetünk fény-, hő-, mechanikai és kémiai receptorokat. A receptorsejtekben csak azok az ingerek keltenek ingerületet, amelyek erőssége eléri vagy meghaladja az ingerküszöböt. A receptorsejtekben keletkezett ingerület érzőidegeken és pályákon, általában a talamuszon keresztül kerül az agykéregbe, ahol kialakul az érzet, vagyis tudatosul a receptorműködés.

A receptorsejtek legtöbbször érzékszervbe tömörülnek, amelyben különböző segédberendezések teszik hatékonyabbá az ingerfelvételt.

Szem felépítése

A látás érzékszerve a szem, amely a koponyacsontok védelmében a szemgödörben helyezkedik el. A szemet tarthatjuk a legfontosabb érzékszervünknek, mivel a birtokunkba jutó információk túlnyomó többségét (mintegy 90%-át) látásunk révén szerezzük.

A szemgolyó felépítése A szemgolyó fala háromrétegű. A legkülső réteg az erős, kötőszövetes ínhártya, ennek külső felszínén tapadnak a szemmozgató izmok. A szemmozgató izmok egészséges működése esetén a két szemgolyó mozgását idegrendszerünk rendkívül finoman összehangolja: két szemünkkel mindig ugyanabba az irányba nézünk.

Az ínhártya elülső folytatása az átlátszó, domború szaruhártya. A szem képalkotásában fontos, hogy a szaruhártya rendkívül nagy fénytörésű, domború gyűjtőlencseként a fénysugarakat erősen megtöri. A szemgolyó középső rétege a szövetek vérellátását szolgáló érhártya. A szaruhártya szélénél az érhártya gyűrűszerű megvastagodása hozza létre a sugártestet. Belőle ered a szem színét adó szivárványhártya, amelynek középső, kerek nyílása a pupilla. A pupillán keresztül jut a fény a szemgolyó belsejébe. A szivárványhártyában aprócska simaizmok találhatók, amelyek összehúzódásakor és elernyedésekor, a pupilla szűkítésével, illetve tágításával szabályozható a szembe jutó fény mennyisége. Sötétben a pupilla kitágul, erős fényben pedig kicsinyre szűkül.

A szemgolyó legbelső rétege az ideghártya, más néven retina. Ez tartalmazza a fényingert felvevő receptorsejteket. A szemgolyó belsejét kitöltő átlátszó, kocsonyás anyag az üvegtest. A pupillán bejutó fénysugár útjába illeszkedik a szemlencse, amelyet a lencsefüggesztő rostok körben a sugártesthez rögzítenek.