A rovarokbelső megtermékenyítésselszaporodnak, tehát a nőstény állatok párzás után megtermékenyítettpetesejteket raknak le, amelyeket petéknek nevezünk.
A petébőlátalakulással fejlődnek az egyedek, s a növekedés közben számos alkalommal vedlenek. A kifejlett rovarok már nem nőnek, és ezért nem is vedlenek többé. A rovarok különböző csoportjaiban háromféle átalakulási típus fordul elő: kifejlés, átváltozás, és teljes átalakulás.

Ha a lárva és a kifejlett rovaréletmódja, élőhelye hasonló, akkor csak kisebb különbségek vannak testfelépítésük között. Például a lárvákszárnyai, csápjai fejletlenebbek vagy hiányoznak, és az egymást követő vedlések során fokozatosan alakulnak ki. Ez a fejlődés jellemző például a szöcskékre, a tücskökre és a sáskákra.

Ha a lárvákéletmódja a szülőkétől eltér, akkor hasonlíthatnak ugyan egymáshoz, de a lárváknak ideiglenes, lárvakori szerveik vannak. A szitakötők lárvája például vízben él, kopoltyúvallélegzik. Zsákmányszerzésre alkalmas szerve, úgynevezett álarca van, amelyet az utolsó vedléskor levet.

Ha a lárva életmódja és táplálkozásmódja merőben más, mint a szülőké, akkor egyáltalán nem hasonlít rájuk. Az ilyen lárvák fejlődésük során növekednek, vedlenek, majd bábbá alakulnak. A báb burkán belül a lárva szervezete átalakul kifejlett rovarrá. Ilyen fejlődési mód jellemző a bogarakra, lepkékre, szúnyogokra, legyekre, hangyákra. A teljes átalakulással fejlődőrovaroklárvaalakjai sokfélék. A legyeklárvája a nyű, egyes bogaraké a pajor, a lepkéké pedig a hernyó.

A rovarok egyedfejlődésének típusai