Rákok mozgása

A magasabb rendű rákoknakszelvényenként egy-egy pár ízelt lábuk van. Az ízelt lábak a fejtor elején 2 pár csáppá és szájszervekké módosultak, a fejtor többi végtagjai a járólábak, számuk a magasabb rendű rákoknál 5 pár. Ezek közül az első pár gyakran ollóvá módosul. Az olló a zsákmány megragadására és széttépésére szolgál. Járólábaikkal a rákok a szilárd aljzaton mozoghatnak. A potroh lábainak az ivadékgondozásban van szerepük, a fejlődő utódokat tartják.

A rákok közmondásos hátrálásából annyi igaz, hogy veszély esetén potrohukat hasuk alá csapják, így evezve gyorsan hátrafelé szökellhetnek a vízben. A potroh utolsó, lapos szelvénye ilyenkor evezőként működik.

Rákok légzése

A rákokkopoltyúvallélegeznek. A kopoltyún keresztül kicserélt légzési gázokat a vérnyirok szállítja a szervezetben. A magasabb rendű rákokkopoltyúi a járólábak tövén eredő nyúlványok, amelyet oldalról a fejtorkutikulaborítása véd a sérülésektől.

Rákok táplálkozása

A magasabb rendű rákokragadozók, illetve mindenevők. A táplálék megszerzésében és feldarabolásában segítenek az ízelt lábak módosulásából származó szájszervek, valamint az olló, amely első járóláb átalakulásával jön létre egyes fajokban. Az emésztésben és a felszívásban a középbéli mirigy is fontos szerepet játszik.

Rákok érzékszervei

A ragadozó, mindenevő életmódnak megfelelően a rákok érzékszervei jól fejlettek. Két pár csápjuk egyrészt tapintásra alkalmas, másrészt sok szagérzékelősejt is van rajtuk, ezért elég jó szaglást tesznek lehetővé. A rovarokéhoz hasonló, páros összetett szemük nyélen ül, és egymástól függetlenül mozgathatóak.

Rákok képviselői

A folyami rák sekély, tiszta élővizekben él. Szaglása jó: a vízbe helyezett döghús például gyorsan előcsalja a rejtekhelyéről.

A homártengeri rák. Ollójának és izmos potrohánakizomzata az ínyencek kedvelt csemegéje.

A vízibolhák az alacsonyabb rendű rákok közé tartoznak. Akváriumi halak táplálására tenyésztik őket.

Sok rák nem vízben, hanem szárazföldön él. A pinceászka talán a legismertebb szárazföldi rák. A népnyelv „pincebogárnak” nevezi. 1–2 cm-es, szürke, lapos testű állat. Sötét, nyirkos helyeken él, mivel légzőszervével csak a párás levegőből képes oxigént fölvenni.