A kagylók osztálya a puhatestűek törzsébe tartozik. Ezek az állatok rendszerint a vizek aljzatán ülnek, és csak igen lassú helyváltoztatásra képesek.

Környezetüknek és életmódjuknak megfelelően alakult testfelépítésük is. Fejük nincs, és hiányoznak mindazok a szervek, amelyek a többi puhatestűnél a fejtájékhoz tartoznak (szem, reszelőnyelv stb.). A vízben lebegő planktonnal és szerves törmelékkel táplálkoznak, ezért a vizek fontos tisztántartói. A szájnyílásuk körüli felszínt mindenütt csillók borítják. Ezek hajtják a vízben lebegő törmeléket és mikroszkopikus lényeket a száj felé. Kopoltyúik a köpenyüregben találhatók. A legtöbb kagyló teste kívülről kétoldali szimmetriát mutat. Jobb és bal oldalon is van köpeny, s mindkettő külön héjat hoz létre. A kagylóhéj két teknőjét a háti oldalon egy rugalmas pánt tartja össze. A két teknő belső felületét erős izmok kapcsolják egymáshoz, melyek összehúzódva a héjat szorosan zárják.

A kagylók testfelépítése

A kagylók képviselői

Magyarországon leggyakoribb a folyami kagyló és a tavi kagyló.

Széles körben ismert és egyes területeken kedvelt csemege az osztriga nevű tengeri kagyló. A tengerek partközeli részén sokhelyütt nagy mennyiségben tenyésztik. Héja vaskos, erősen fogazott.

A tengeri fésűkagylók két teknőjüket összecsapva, a közöttük levő vizet kilövellve a rakétaelv alapján elég gyors úszásra képesek. Köpenyszegélyükön szemek találhatók, amelyek sebes mozgásuk miatt fontosak.

Különös jelentőségük van a gyöngykagylóknak. Köpenyük — sok más kagylóhoz hasonlóan — gyöngyházréteget termel a héj belső felszínére. Ha azonban valamilyen idegen szemcse kerül a köpeny és a héj közé, akkor a gyöngyház erre kezd rárakódni egyre vastagodó rétegekben. Így keletkezik a természetes gyöngy. Sokfelé mesterségesen „beoltják” a tenyésztett gyöngykagylókat és így nagy mennyiségű gyöngyöt állítanak elő.

Gyöngykagyló gyöngyképzése