A csigák osztálya a puhatestűek törzsébe tartozik. Közöttük édes- és tengervízi, valamint szárazföldi fajok egyaránt vannak. Zsigerzacskójuk általában a meszes csigaházzal együtt felcsavarodik, ezért testük nem szimmetrikus. Fejük és lábuk egy nagy, a ház belső felszínéhez rögzülő izommal visszahúzható a házba.
A csi
gák növényevő vagy ragadozó állatok. Nyelvüket kemény, erősen fogazott réteg borítja, ezért reszelőnyelvnek nevezzük. Vele szemben a szájpadláson szilárd, sima lemez van. A csiga ezek összedörzsölésével morzsolja szét a táplálékát.
A vízben élő fajok légzőszerve kopoltyú, a szárazföldi csigák pedig a köpenyüreg falából kialakult tüdővel lélegeznek.
A Magyarországon honos szárazföldi csigák hímnős állatok.
A csigák képviselői
Magyarországon legismertebb a tüdővel lélegző, növényevő éti csiga. Elnevezése onnan származik, hogy a világon sokfelé fogyasztják. Egyes vidékeken tenyésztik is.
Napsütötte mezőkön gyakran találkozhatunk a csíkos zebracsigával. Ez az állat is tüdővel lélegzik.
A meztelencsigák háza csökevényes. Falánk növényevők, a veteményeskertekben nagy károkat okozhatnak.
A tüskés bíborcsiga a trópusi tengerek lakója. Testnedvéből egykor különleges eljárással állították elő a királyi palástok festésére használt bíbort. Egy-egy állatból azonban csekély festékmennyiséget lehetett kivonni, ezért a bíbor rendkívül drága volt. Napjainkban már vegyipari úton olcsón előállítható ilyen festékanyag.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
