A növényi egysejtűekautotróf, fotoszintetizáló élőlények. Sok fajuknál a sejtet a sejthártyán kívül sokszor egy szilárdabb burok, sejtfal is határolja. Sejtplazmájukbanmikroszkóppal jól láthatóak a zöld színtes tek, amelyek belsejében történik a fotoszintézis. A fotoszintézishez szükséges szén-dioxid és víz, valamint ásványi sók felvétele a sejtfalon és a sejthártyán keresztül történik. A fényenergiát a színtestekben található színanyagok kötik meg. Legfontosabb közülük a zöld színű klorofill és a narancssárga karotin. A fényenergia felhasználásával a színtestek a kiindulási anyagokbólszerves anyagokat és oxigént állítanak elő. A szerves anyagok egy részéből a növényi egysejtű felépíti saját testét. Más részét a sejtlégzés során elégeti, és felszabaduló energiát használja fel életműködéseihez. Végül, a fennmaradó szerves anyagokatelraktározza a sejtben, legtöbbször keményítőzárvány formájában. A fotoszintézisben képződött oxigén egy része felhasználódik a sejtlégzéshez, nagy része azonban a sejthártyán és a sejtfalon keresztül kijut a környezetbe. Fény hiányában a növényi egysejtűek felhalmozott szerves anyagaikelégetéséből nyernek energiát életben maradásukhoz. Ezért sötétben az állati egysejtűekhez hasonló gázcserét folytatnak: oxigént vesznek fel, és szén-dioxidot adnak le. Az egysejtű zöldmoszatok főként az édesvizekben élnek. Színanyagainak összetétele a magasabb rendű növényekéhez hasonló. Sejtjeiket szilárd sejtfal határolja. Rendszerint egy vagy két ostoruk van, ennek csapkodásával mozognak a vízben. Ősi képviselőikből alakulhattak ki a többsejtű növények.

Növényi egysejtűről készült fénymikroszkópos felvétel