Az első hüllők az óidőkarbon időszakában, mintegy 320 millió éve, ősi kétéltűekből alakultak ki az evolúció során. A hüllők osztályába tartoznak az első valódi szárazföldi gerincesek. Az osztály elnevezése onnan ered, hogy a magasabb rendű gerincesek (hüllők, madarak, emlősök) közül csak a hüllőkváltozó testhőmérsékletűek. Ez azt jelenti, hogy testük hőmérséklete nagyjából környezetükének felel meg, vagyis könnyen „kihűlnek”. A hüllők közé tartoznak a gyíkok, a kígyók, a teknősök és a krokodilok.
Testszerveződésük alakulását az evolúció során alapvetően a víztől történő elszakadás, a szárazföldi életmódra való tökéletes áttérés befolyásolta.
A hüllők szaporodása és egyedfejlődése
A hüllőkbelsőmegtermékenyítésűek, vagyis a párzás során a hím ivarsejtek bejutnak a nőstény testébe, és ott olvadnak össze a petesejtekkel. Az anyaállat szervezetében a megtermékenyített petesejt köré további burkok rakódnak, így kialakul a tojás, melynek héja általában lágy. A tojásban jelen van az utód fejlődéséhez szükséges víz és tápanyag, ezért szaporodásuk és egyedfejlődésük a víztől független, a kikeléshez csak a megfelelő hőmérsékletre van szükség. Ezeknél az állatoknál a tojást általában a napfény melege költi ki. A nőstények többnyire egy földbe ásott gödörbe rakják le tojásaikat. A hüllőkátalakulás nélkül, vagyis közvetlenül fejlődnek. A tojásból kibújó utódok testfelépítése és életmódja az ivarérett állatokéhoz hasonló.
Hüllők bőre
A hüllők bőre a kiszáradás, a párologtatás megakadályozására igen erősen elszarusodik. A bőrbenmirigyek nincsenek mirigyek. A vastag, száraz szaruréteg a kiszáradás és a sérülések ellen is hatékony védelmet biztosít, azonban gátolja a bőrlégzést.
Hüllők légzése
A hüllőknéla bőr hámszövete erősen elszarusodik, ezért bőrlégzésre nem alkalmas. Tüdejük viszont fejlett, belseje a kétéltűektüdejéhez képest erősen tagolt, vagyis nagy a légzőfelszíne. A tüdő nagy belső felületén hatékonyan játszódhat le a gázcsere a vér és a levegő között.
A hüllők keringése
A hüllőkvérkeringése jelentős előrelépést mutat a kétéltűekhez képest. Szívük tökéletesebb, a kamra jobb és bal oldali részét válaszfal határolja el, amelyen azonban rés van. A két vérkör ezért nem különül el egészen egymástól. A testből szén-dioxidban dús vér kerül a jobb pitvarba, majd a kamra jobb felébe. Innen a tüdő felé vezető artérián keresztül a vér a tüdőbe jut, ahol lezajlik a gázcsere. Az oxigéndús vér a tüdőből a bal pitvarba, majd a kamra bal felébe áramlik. Innen kerül a nagy vérkörbe. A kamra jobb és bal fele közötti nyíláson át a vér kismértékben keveredik.