Az állatok magatartása - etológia

A fejlettebb állatok – más élőlényektől eltérően – érzékszerveikkel képesek felfogni a külvilágból származó ingereket, központi idegrendszerükben feldolgozni azokat, és az így kapott információk birtokában a helyzetnek megfelelő „válaszokat” adni, ily módon alkalmazkodni környezetükhöz. Az állati magatartás ugyanolyan fontos eleme a fennmaradásnak, mint a légzés vagy a keringés. Az állatok viselkedésével az etológia tudománya foglalkozik. Az etológia viszonylag fiatal tudományága a biológiának. Megalapozásáért Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen és Karl von Frisch 1973-ban Nobel-díjat kaptak.

Tanult magatartás

A tanult magatartásformák az állat élete során szerzett tapasztalatok eredményeként jönnek létre. A tanulás az állandóan változó környezethez való mind jobb alkalmazkodást szolgálja. A tanulási képesség természetesen függ az öröklött tulajdonságoktól, például az idegrendszer és az érzékszervek fejlettségétől, az egyéni adottságoktól. Tanulási folyamat a megszokás, a társításos tanulás és a belátásos tanulás. A tanult magatartásformák jellemzője a felejtés.

Megszokás

A megszokás (habituáció) a tanulás egyik legegyszerűbb típusa, amely az állatvilágban általánosan elterjedt, a központi idegrendszerrel rendelkező, egyszerűbb testszerveződésű állatokra (pl. laposférgek) is jellemző. Egy váratlan inger első alkalommal az állattájékozódó magatartását, vagy — ha nagyon erős az inger — menekülését váltja ki. Ha az ingerközömbös az állat számára, vagyis nincs káros vagy hasznos következménye, akkor az inger ismétlődésekor a válaszreakció egyre kisebb lesz, majd megszűnik. A megszokásbiológiai funkciója, hogy az állat elkerüli a környezet nagyszámú közömbös ingerére adott fölösleges reakciót, és az ebből adódó energiaveszteséget. A megszokásnál nem az állatkifáradásáról van szó, és ezt könnyű igazolni is. Ha az ismétlődő ingerek hatására csökkenő válaszreakció idején újfajta, szokatlan inger éri az állatot, akkor ismét nagy intenzitással jelentkezik a felderítő vagy menekülő magatartás.

Társításos tanulás

A társításos tanulás során különböző környezeti ingerek és öröklött magatartáselemek (taxisok, feltétlen reflexek, öröklött mozgáskombinációk) kapcsolódnak össze ideiglenesen, és alkotnak olyan rendszert, amely a fennmaradást szolgálja. A társításos tanulásban alapvetők az öröklött elemek. A békák, ha véletlenül bekapnak egy sárga-fekete csíkos (társinger) zsákmányt, ami megcsípi őket (kulcsinger) szinte azonnal megtanulják, hogy elkerüljék az ilyen prédát. Ugyanakkor szinte lehetetlen feladat számukra a labirintusban való tájékozódás, amiben a patkányok nyújtanak nagyon jó teljesítményt. Társításos tanulás a feltételes reflex és az operáns (próba-szerencse) tanulás.

Feltételes reflex kialakítása A feltételes reflextársításos tanulás eredménye. Lényege, hogy két feltétlen reflexidegi központja között kapcsolat jön létre az egyidejű ingerlés miatt. Ha egy kutya több egymást követő alkalommal úgy kapja meg táplálékát (kulcsinger), hogy közben csengőszót (társinger) hall, akkor hamarosan a csengőszóra is megindul a nyálelválasztása. A csengőszóra bekövetkező nyálelválasztásfeltételes reflex. A feltételes reflex elfelejtődik, ha a társinger (csengőszó) nem kap rendszeres megerősítést, azaz nem követi táplálék.

Operáns tanulás

Az operáns tanulásingertársításon alapul. Szemléletes példája a jutalomfalattal történő idomítás. Ha a kutyát meg akarjuk tanítani valamilyen vezényszó végrehajtására, akkor kezdetben a véletlenül bekövetkező cselekvését jutalmazzuk. A kutya hamar megtanulja, melyik mozdulata vezet eredményre, vagyis a jutalomhoz. A cselekvést tehát társítja a számára kellemes, a cselekvést követő ingerrel. Az operáns tanulás a kellemetlen hatások elkerülését is szolgálja.

Az operáns tanulás egyes formáit próba-szerencse tanulásnak is nevezik. Ha egy éhes állatot zárt ketrecbe helyeznek, akkor új környezetébentájékozódó tevékenységet folytat. Felderítő mozgásai közben lábával véletlenül megnyom egy pedált, mire táplálékhoz jut. Amikor újból rálép a pedálra, megint enni kap. Néhány ismétlés után megtanulja az összefüggést.

Operáns tanulás

Belátásos tanulás

A majmok eszközhasználatát szemléltető fotó A belátásos tanulás csak a magasabb rendű gerincesekre, a madarakra és az emlősökre jellemző, hiszen fejlett idegrendszert feltételez. A tanulási folyamat során az állat korábbi tapasztalatait felhasználva old meg számára addig ismeretlen problémákat. A csimpánzoktermészetes élőhelyükön faágakat is használnak táplálékszerzésre. Az ágakat úgy választják ki, hogy megfeleljenek a célnak. A gyümölcsök leverésére vastagabb és hosszabb, a termeszek kiszedegetésére rövidebb és vékonyabb ágat gyűjtenek.

A majmok eszközhasználatát szemléltető rajz