Zárvatermők testszerveződése, anyagcseréje

A Rovarmegporzású virág zárvatermők a legfejlettebb virágos növények. Virágaikban a termőlevelek összenövésével kialakul a termő, amelynek zárt magházában védetten fejlődnek a magkezdemények. A termőből a megporzás és a megtermékenyítés után termés jön létre. A termésfal védi a mago(ka)t és szerepe van a magok t erjesztésében is. A zárvatermők virágszerkezete rendkívül változatos. Felépítése, alakja, illata és színe a megporzás körülményeitől függ. A rovarmegporzású növények virágai színesek, feltűnőek. A virágok gyakran nektárt választanak ki, illatos, cukortartalmú folyadékkal csalogatják a megporzást vég ző rovarokat. A szélmegporzású növények virágaiban a takarólevelek nem feltűnőek, akár hiányozhatnak is. Ezek a növények nem termelnek nektárt, viszont nagyon sok virágport hoznak létre.

A zárvatermőkre rendkívül nagy alak- és formagazdagság jellemző. Evolúciójuk során a legkülönbözőbb környezeti feltételekhez alkalmazkodtak, virágszerkezetük mellett testfelépítésük is nagyon változatos. Leveleik többnyire nagy felületűek, széles levéllemezük nagymértékű fotoszintézist tesz lehetővé. Fás és lágy szárú képviselőik egyaránt vannak. Fajaikat két osztályba, a kétszikűek és az egyszikűek közé sorolják.

Zárvatermők szaporodása

A zárvatermők virágaiban a termőlevelek összenövésével kialakul a termő, amelynek részei a bibe, a bibeszál és a magház. A magházban fejlődnek a magkezdemények. A hím ivarlevelek, a porzók porzószálból és portokból állnak. A virágok lehetnek egy- vagy kétivarúak.

Akaszkodószőrös termés A zárvatermők virágaiban az ivarleveleket takarólevelek fogják közre. A takarólevelek állhatnak csésze- és sziromlevelekből, illetve lehetnek egyforma lepellevelek. Szerepük az ivarlevelek védelme, illetve a megporzás segítése.

A zárvatermők virágai állhatnak önállóan vagy virágzatban. A növények rendszerint egylakiak, a kétlaki fajok száma kevés.

A megporzás során a virágpor a termőre, pontosabban annak csúcsi részére, a bibére jut. A bibén megtapadó virágpor két sejtet tartalmaz. Az egyik sejt a bibeszál laza szövetében egy csövet, ún. virágportömlőt képez. A virágpor másik sejtje kettéosztódik, így létrejön a két hím ivarsejt. A hím ivarsejtek a virágportömlőn keresztül jutnak a magkezdeményhez. A magkezdeményben található a petesejt és a központi sejt. Az egyik hím ivarsejt a petesejtet termékenyíti meg, a másik a központi sejttel olvad össze. A zárvatermők megtermékenyítését ezért kettős megtermékenyítésnek nevezik. A megtermékenyített petesejtből, a zigótából fejlődik ki a csíra, vagyis a növényi embrió. A megtermékenyített központi sejtből a mag raktározó alapszövete alakul ki, amely a csírázás alatt a fejlődéshez szükséges tápanyagokkal látja el a fotoszintézisre még nem képes utódnövényt.

A magkezdeményből fejlődő magot a magház falából kialakuló termésfal veszi körül. A termésfal védi a magot, és részt vesz annak terjesztésében is. A húsos termésekben a termésfal az érés során nem szárad el, hanem nedvdús marad (pl. csonthéjas termés, almatermés, bogyótermés stb.). A száraz termések fala fokozatosan elveszti víztartalmát, és az érést követően felnyílik (felnyíló termések – pl. toktermés, hüvelytermés), vagy nem (zárt termések – pl. makktermés, lependéktermés).