Méhlepényes emlősök általános jellemzői
A legfejlettebb emlősök a méhlepényesek. Megtermékenyített petesejtjük a petevezetéken keresztül az anyaméhbe jut, és beágyazódik annak falába. Itt a magzat burka a méh falával közösen új szervet hoz létre, a méhlepényt. A méhlepény az anyai vérbőltápanyagokat és oxigént juttat az embrió számára. Az utód így jó feltételek között, védetten fejlődhet. Megfelelő fejlettséget elérve megszületik, és az emlőből táplálkozik tovább.
Méhlepényes emlősök - Rovarevők
Vakondok
A méhlepényes emlősök legősibb csoportját a rovarevők alkotják. Szájukban még nem különböztethetők meg különböző fogtípusok. Egyforma, hegyes fogaik rovarok, csigák, férgek fogyasztására alkalmasak. A hazánkban honos sün egyes szőrszálaivédekező tüskévé alakultak. A vakondok mellső lábai ásásra módosultak, ezzel készíti föld alatti járatait. A cickányok apró termetű rovarevők, az egerektől könnyen megkülönböztethetőek megnyúlt, hosszú orruk és rövid farkuk révén.
Méhlepényes emlősök - Denevérek
A denevérek csoportja repülő életmódjáról ismert. Valódi repülésre képesek a szárnyukkal, amely nem más, mint a mellső és hátsó végtagok, valamint a farok között feszülő nagy bőrredő. A legtöbb denevér nappal rejtekhelyén alszik, és éjszaka jár vadászni. Többségük repülő rovarokkal táplálkozik. Hallószervük rendkívül fejlett, mivel a kibocsátott és visszhangszerűen visszaverődő ultrahangok érzékelésével, fülük segítségével tájékozódnak.
Méhlepényes emlősök - Főemlősök
A főemlősök csoportjába tartoznak a majmok és az emberszabású majmok. Testméreteikhez képest igen nagy az agyvelejük, ami jól magyarázza feltűnő értelmi képességeiket. Végtagjaik fogásra alkalmasak, és rendkívül jó a látásuk. Az ember legközelebbi ma élő rokonai az emberszabásúak közé tartoznak. Közülük az orangután csak Borneó és Szumátra szigetén honos, a gorilla, valamint a csimpánzok két faja pedig Afrika lakója. Valamennyien veszélyeztetettek, pusztulásuk miatt a kihalás közelébe sodródtak. A gibbon a fákon függeszkedő életmódot folytat, erre utalnak hosszú végtagjai és kapaszkodásra alkalmas farka is. A főemlősök csoportjába tartozik az emberi faj is.
Méhlepényes emlősök - Rágcsálók
A rágcsálók csoportja az emlősök között a legnépesebb. Nagy, görbülő, állandóan növekvő metszőfogaik vannak. Növényi táplálékok rágcsálásával koptatják fogaikat. Nincsenek szemfogaik. A rágcsálók közé tartozik például az ürge, a hörcsög, az egerek, a patkányok stb.
Méhlepényes emlősök - Ragadozók
A ragadozókhúsevők, és erről fogazatuk is árulkodik. Metszőfogaik kicsik, szemfogaik viszont nagyok és hegyesek. Zápfogaik felülete tarajos. Ebbe az állatcsoportba tartoznak például a kutyafélék (rókák, sakálok, farkasok), a macskafélék (hiúz, oroszlán, tigris, leopárd, puma), a menyétfélék és a medvék is.
Méhlepényes emlősök - cetek
Az emlősök két különleges, vízi életmódú csoportja a ceteké és a fókáké. E csoportok eltérő módon alkalmazkodtak a vízhez.
A cetekmódosult mellső végtagjukkal és farkukkal úsznak. Hátsó végtagjukelcsökevényesedett. Szőrzetük nincs, viszont bőrük alatt vastag zsírréteg található, ez biztosítja a hőszigetelést. A fogas cetek közé tartozó delfinekragadozó állatok. A bálnákszilás cetek. Foguk nincs, szájpadlásukról vékony, fésűszerű szarulemezek, szilák erednek. Ezek segítségével szűrik ki táplálékukat, a plankton apró élőlényeit.
Méhlepényes emlősök - Fókák
A fókák a cetekkel ellentétben a szárazföldön is képesek mozogni. Farkuk rövid, lábaikúszóhártyásak. Testüket szőr borítja, amely alatt vastag szalonnaréteg található. Ragadozó állatok.
Méhlepényes emlősök - Ormányosok
Az ormányosok a leghatalmasabb szárazföldi állatok. Névadó szervük, az izmos ormány a felső ajakból és az orrból alakul ki. Felső metszőfogaikagyarrá módosultak. Két, ma is élő fajuk az afrikai és az indiai elefánt. Az ormányosok kihalt képviselői közül legismertebbek a mamutok.
Méhlepényes emlősök - Páratlanujjú patások
A patások lába a gyalogláshoz alkalmazkodott. A pata a bőrszarurétegének jellemző megvastagodása a lábujjak végén.
A páratlanujjúpatásokvégtagjain egyetlen ujj feltűnően fejlett, a többi apró vagy egészen csökevényes. Valamennyien növényevő állatok, zápfogaik redősek. Ide tartozik például a ló, a szamár, a zebrák és az orrszarvúk.
Méhlepényes emlősök - Párosujjú patások
A párosujjúpatások lábain négy ujj található, amelyek közül a két középső a legnagyobb, ezekre támaszkodnak. A disznófélék és rokonaik gumós zápfogúmindenevők (pl. vaddisznó, víziló). A szintén ide tartozó kérődzőknövényevők. A kérődzőkgyomra több üregre tagolódik. A letépett füvet gyorsan, rágás nélkül a gyomor első üregébe, a bendőbe nyelik le, ahol előemésztés zajlik. A keletkezett pépet később, nyugodt körülmények között a nyelőcsövön visszajuttatják a szájüregbe, ahol a redős zápfogak finomra őrlik. A másodszor lenyelt falat a gyomor további üregeibe kerül, ahol folytatódik az emésztés. Kérődző állatok például a szarvasok, az őzek, az antilopok, a tevefélék és a zsiráf, a háziállatok közül pedig a szarvasmarha, a juh és a kecske.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
