A kétéltűek két fontosabb csoportjának képviselői hazánkban is honosak. A farkos kétéltűeknek kifejlett állapotukban is van farkuk. Ide tartoznak például a gőték és a szalamandrák.
A farkatlan kétéltűek, más néven békák egyedfejlődése során a farok visszafejlődik. Hátsó végtagjuk izmos ugróláb. Ismertebb hazai képviselőik: a varangyok, a kecskebéka és a levelibéka. A hazánkban élő kétéltűek valamennyien védett állatok, ami azt jelenti, hogy fennmaradásuk, túlélésük veszélyben forog, ezért gyűjtésük és pusztításuk büntetést von maga után.
Farkos kétéltűek
Pettyes gőte
A farkos kétéltűeknek, azaz a gőtéknek és a szalamandráknak kifejlett állapotban is van farkuk. Végtagjaik egyenlő hosszúságú, gyenge tolólábak. Nyálkás, méregmirigyeket is tartalmazó bőrüknek jelentős szerepe van a légzésben, mivel tüdejük légzőfelszíne sima, kis felületű. Könnyen kiszáradnak, ezért a szárazföldi fajok is nedves élőhelyeken fordulnak elő. Ragadozók. A szalamandrák belső megtermékenyítésűek, a lárvák a nőstények testében fejlődnek ki, és csak ezután kerülnek a vízbe. A gőték vízben párosodnak, a nőstények megtermékenyített petéiket egyesével vízinövények levelére rakják le. A békalárvákkal ellentétben lárváik mindaddig megtartják tollas kopoltyúikat, amíg a vízben tartózkodnak. Mivel a kifejlett egyedeknek is van farkuk, a lárvák és az ivarérett példányok közti különbség nem annyira feltűnő, mint a békáknál. Gyakori körükben a neoténia jelensége, amikor a még lárvaállapotban levő, át nem alakult egyedek ivaréretté válnak, és ivarosan szaporodnak. Lárvakori szerveiket például kopoltyúikat megtartják, nem mennek ki a szárazföldre.
Hazánkban 4 fajuk honos.
Békák
A békák, más néven farkatlan kétéltűek teste zömök, hátsó lábuk hosszú ugróláb. Méregmirigyekben gazdag bőrük alatt kiterjedt nyirokzsákok vannak. Fogaik igen aprók, nyelvük általában elöl nőtt le, így messzire kiölthető. Élő állatokkal, férgekkel, meztelencsigákkal, rovarokkal táplálkoznak. Szaporodásuk vízhez kötött, fiatal lárváiknak, az ebihalaknak farkuk van, lábaik nincsenek, és kopoltyúval lélegeznek. Külső megtermékenyítésűek, a nőstények általában nagyobbak a hímeknél. Tüdejük légző felszíne redős, nagysága nem éri el a testfelszínt, ezért bőrlégzésük is jelentős.
Változatos élőhelyeken fordulnak elő, a vizektől és a vízpartoktól kezdve a lombkoronán keresztül a száraz területekig. Hazánkban 12 fajuk honos.
Zöld levelibéka
| 
Kecskebéka
|
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
